Biztonsági mentés egyszerűen

tl;dr >>> Ugorj az ábrához!

Én egy gyűjtő vagyok. Aki ismer gyűjtőt vagy talán saját maga is az, tudja, hogy milyen borzasztó dolog ez. A lelki oldalára most nem térnék ki, mert terjedelemben kissé túllőne a célon és egyébként sem a folyamatos újrarendszerezésről, a kényszeres információéhségről és az együttélés nehézségeiről szeretnék beszélni. Maradjunk a gyakorlati oldalon. Ha mondjuk zenéről van szó és kapcsolódik hozzá egy kövér birtoklási vágy is, akkor megemészthetetlen mennyiségű pénzbe kerül és rengeteg hely kell hozzá (bakelit pl.). A hellyel egyébként mindenképpen gond van, akármilyen gyűjtésről van szó. Viszont a 21. században élünk, az internet korában. Haladni kell, szóval minek fizetnénk bármiért, ami hasonló minőségben elérhető ingyen, nem igaz? A hely azonban még így is probléma, csak nem annyira a fizikai méretekben mutatkozik meg.

Amióta az eszemet tudom, koptatom a billentyűzetet. Amióta létezik mp3, gyűjtöm a zenéket. Amióta elfogadható minőségben lehet filmet tárolni PC-n, gyűjtöm a filmeket. Ja, igen. Volt egy rövid, elkeseredett kísérlet CD-n meg DVD-n való filmgyűjtésre, de szerencsére idejében rövidre zártam ezt a szélmalomharccal felérő hóbortot. A gyenge megbízhatóság, a fizikai megnyilvánulás problémája együtt túl sok, más módszerrel kiiktatható problémát okozott. Az adatsűrűség áldásos növekedésével, mára a zene még nagyon nagy mennyiségben sem jelent komoly problémát. A filmek esetében az utóbbi pár évben rengeteget javultak a tömörítési algoritmusok. Viszonylag kis helyen (2-5 GB) elférnek a full HD filmek, az eredetivel közel azonos minőségben. 2-3 TB-os winchesterek már teljesen elfogadható áron vannak, úgyhogy anyagilag sem vágja a földhöz az embert, ha össze akarja gyűjteni a kedvenceit.

Itt azért még kitérnék a mennyiségi kérdésre, mivel én olyasfajta gyűjtő vagyok, aki gyakorlatilag csak a nagyon jónak értékelt műveket tartja meg. Az alábbiakban taglalt módszer nagyon nagy mennyiségű adat folyamatos mentésére, tárolására nem nevezhető kifejezetten hatékonynak. Emberi léptékkel azonban kifejezetten egyszerű és működőképes. Természetesen minden egyéb adat mentésére használható, én is használom mindenféle családi dologra, emlékekre, miegymásra.

Lássuk az alapokat!
– Bent figyel a vinyó a gépben. Tönkremegy. Mindennek annyi, borzalom. Hogyan előzhettük volna meg? Veszünk még egy vinyót és rámásoljuk arra is amit féltünk. (A RAID-del felesleges bonyolultsága okán ebben a cikkben nem foglalkozom.)
– Megvan minden adat két vinyón. Betörnek, ellopják a gépet. Katasztrófa, gyötrelem. Hogyan előzhettük volna meg? Biztonságos országba költözünk és/vagy egy másik épületben is tartunk egy másolatot az adatainkról. Na ez azért már nem annyira könnyen kivitelezhető. Egyik meghajtóról a másikra könnyen lehet szinkronizálni az adatokat, de a fizikai távolság kihívás elé állít. Folyamatos szinkronizációról szó se lehet, mit lehet hát tenni? A válasz nyilvánvaló. Internet. Széles sáv van, csak úgy röpködnek a megabájok fel és le egyaránt.

Hosszú évek során kipróbáltam megannyi biztonsági mentésre használatos programot, keresve valami szimpla, de mégis hatékony megoldást. A legtöbb ilyen szoftver valamilyen saját tömörítést használ (nem kereshető, nyitható gyorsan), saját módszert az adatok válogatására (hadd döntsem el én, hogy mi kell), sok erőforrást emészt fel, feleslegesen túlhasználja a vinyókat és tényleg végtelenül sorolni lehetne, hogy mennyi minden zavart bennük. A megoldás megint az egyszerűség irányában keresendő.

Dropbox, OneDrive, Google Drive stb. Van egy csomó jobbnál jobb, de elsősorban megbízható felhőszolgáltatás. Kinek melyik tetszik, választ egyet. Nekem a Moto G-nek köszönhetően 65 gigás a Google Drive-om (+50 GB a 15 ingyenesen kívül) úgyhogy ennél maradtam. Meg persze a többi Google szolgáltatás is sokat nyomott a latba. Egyébként 100 GB 500 Ft (2$) havonta a Google-nél. (Lassan be lehet építeni ezt is a rezsibe.)

Ami nagyon fontos, jobban mondva pótolhatatlan számomra (családi dolgok), az egyértelműen a folyamatosan szinkronban levő Google Drive könyvtárba megy. Ez nálam 10-20 giga körül van egyébként, szóval bőven nem használom ki a lehetőségeket. Ezeken felül lényegében a gyűjteményem az, ami az adatok nagy részét kiteszi. A maradék az installáló programok, játékok, ideiglenes dolgok. A lehetőségekhez mérten mindent megteszek, hogy ezek se sérüljenek, de egy betörés vagy villámcsapás esetén lehet, hogy igyekezetem teljesen hiábavaló.

A gépemben jelenleg heverészik:
– 1 db 120 GB-os SSD (C) - Rendszer
– 2 db 1 TB-os winchester (D, E) - Adatok: Google Drive (minden pótolhatatlan), gyűjtemény...
– 1 db 2 TB-os winchester (F) - Biztonsági mentés: a 2 db 1 TB-os winchester biztonsági másolata, rendszerkép

A rendszert ugyebár mindenképpen érdemes elkülöníteni, a másik kettő pedig adja magát. Így aminek az elvesztése esetén idegbajt kapnék biztonságban van, a többi extrém eset kivételével szintén rendben van. Utolsó lépésként még annyit teszek meg, hogy a Google Drive-ra készítek egy könyvtár és fájl térképet. Tehát legalább az egész jól rendezett struktúrát nem vesztem el és mivel lényegében minden összegyűjtött pótolható az internetről (csak idő kérdése), gyakorlatilag minden biztonságban van. Ameddig nincs elérhető áron (értsd: ingyen) több TB-os tárhely, addig ez számomra elfogadható megkötés.

Egyszerűen ábrázolva ez így néz ki:

– Rendszer lemezkép: Ezen nincs értelme bonyolítani. A Windows 7-es lemezkép teljesen megfelel a célnak, de vannak jól bevált programok is bőven. (Acronis, Ghost)

– Adatmentés: Ízlelgessük a batch fogalmát. A rég nem látott barát visszatér, ugyanis a legegyszerűbb megoldás nem más, mint egy jó, oldschool parancs. A robocopy. Nálam az egyik parancs (az egyik vinyó) így néz ki:

robocopy d:\ f:\common_backup /mir /xd "d:\download" "$recycle.bin" "config.msi" "System Volume Information"

d:\ – innen mindent másol
f:\ – ide
/mir – Mirror, azaz tükrözés. Ami a forrásból hiányzik, az a másik oldalon törlődik...
/xd – Ezen könyvtárak kivételével. Idézőjelek közötti felsorolás, egyszerű szóközzel elválasztva
(/xf – Ezen fájlok kivételével. Mondjuk egy pagefile.sys-t érdemes kihagyni, ha ilyen előfordul.)

– Struktúramentés: Szintén parancssorból, ráadásul ez még a jó öreg DOS-ból maradt ránk. Biztosan létezik szofisztikáltabb megoldás, de ha úgyis végig kell böngészni több száz albumot és számot a katasztrófa esetén, részemről édes mindegy, hogy egy txt fájlt vagy szép ikonokat nézegetek.

tree /f > d:\google~1\backup\common_structure.txt

/f – könyvtárstruktúra fájlokkal együtt
> – Fájlba írja ki az eredményt. Nálam körmönfont módon Google Drive a Google Drive könyvtár neve, de ezzel ez az őskori parancs nem tud megbirkózni, tehát a jó öreg 8.3 korlátozással kell hivatkozni rá, ezért a google~1. Ha mondjuk X:\Szerencsétlen Microsoft\ lenne a Google Drive könyvtáram, akkor így nézne ki: tree /f > x:\szeren~1\...

Ezek alapján az egész backup.bat így néz ki:
d:
cd\
tree /f > d:\google~1\backup\common_structure.txt
e:
cd\
tree /f > d:\google~1\backup\movies_structure.txt
robocopy d:\ f:\common_backup /mir /xd "d:\download" "$recycle.bin" "config.msi" "System Volume Information"
robocopy e:\ f:\movies_backup /mir /xd "$recycle.bin" "System Volume Information"

Innentől már csak azt kell meghatározni, hogy milyen időközönként kerüljön elindításra maga a mentés. Nálam már annyira rutinszerűvé vált a dolog, hogy 2-3 naponta rábökök és pár perc alatt végez is. Ajánlatos nem elfelejteni, de vannak időzítő programok is a szétszórtak számára, illetve rendszerinduláshoz is be lehet tenni, ha nélkülözhetetlen.

Bizonyára mindenkinek más és más a preferenciája, de abban biztos vagyok, hogy az előítéleteket félretéve, ez egy működőképes módszer, ami egyszerű és nincs vele gond. Azt meg manapság remélem nem kell hangsúlyozni, hogy valamilyen mentésre mindenkinek szüksége van.