The Rover
Országúti bosszú
David Michôd (2014)
Első és legfontosabb megjegyzendő a filmmel kapcsolatban, a kifogástalan soundtrack. A kegyetlen sorscsapásként megélt poszt-apokaliptikus világot nem lehetne jobban ábrázolni, mint Colin Stetsonnal, William Basinskivel és Tortoise-zal. Normális esetben már ennyi is elég lenne, hogy irtózatosan lelkesedni tudjak érte, most valahogy mégsem megy.
Mindenképpen kötelező a film, mert végre kicsit új megközelítésből láthatunk egy Mad Max történetet. Személyesebb, letisztultabb, komolyabb, kegyetlenebb (!) és kilátástalanabb, mint elődje, filmként mégis gyengébbnek érzem, noha eleve nincs sok értelme a kettő összehasonlításának. Valami hiányzik a sok üres tekintetű nézéshez, valamiért nem tudom átérezni a kocsi utáni nagy hajszát (főleg miután kiderül, hogy miért is a nagy őrület) és így hiába a feszültséggel teli akciók és a sok izgalmas alakítás, érzelmileg nem enged közel magához. Ha már az alakításnál tartunk, soha nem gondoltam, hogy ilyet valaha le fogok írni, de Robert Pattinson olyan brutálisan játssza le a színről Guy Pearce-t, hogy én szégyenlem magam miatta. Ez az a fajta majdnem fullba tolt kretén karakter, amitől az első megnyilvánulása után, egyből hátrahőkölök kettőt és máris iszonyúan megsajnálom szegény együgyű flótást. Nem mostanában láttam ilyen minőségbeli különbséget két főszereplő között. Könnyen meglehet, hogy az a valami, ami hiányzik, tényleg maga Guy Pearce. Nincs benne a karizma, amitől egyértelművé válik, hogy mit miért tesz. Egy beszédre nagyon kevésben hagyatkozó filmnél pedig ez elengedhetetlen lenne. Kár érte, mert Michôd rendezése is jobb sorsra érdemes, Pattinson alakítását meg egyből a az év legjobbjai között kell jegyezni, ez nem lehet kérdés. 7/10
David Michôd (2014)
Első és legfontosabb megjegyzendő a filmmel kapcsolatban, a kifogástalan soundtrack. A kegyetlen sorscsapásként megélt poszt-apokaliptikus világot nem lehetne jobban ábrázolni, mint Colin Stetsonnal, William Basinskivel és Tortoise-zal. Normális esetben már ennyi is elég lenne, hogy irtózatosan lelkesedni tudjak érte, most valahogy mégsem megy.
Mindenképpen kötelező a film, mert végre kicsit új megközelítésből láthatunk egy Mad Max történetet. Személyesebb, letisztultabb, komolyabb, kegyetlenebb (!) és kilátástalanabb, mint elődje, filmként mégis gyengébbnek érzem, noha eleve nincs sok értelme a kettő összehasonlításának. Valami hiányzik a sok üres tekintetű nézéshez, valamiért nem tudom átérezni a kocsi utáni nagy hajszát (főleg miután kiderül, hogy miért is a nagy őrület) és így hiába a feszültséggel teli akciók és a sok izgalmas alakítás, érzelmileg nem enged közel magához. Ha már az alakításnál tartunk, soha nem gondoltam, hogy ilyet valaha le fogok írni, de Robert Pattinson olyan brutálisan játssza le a színről Guy Pearce-t, hogy én szégyenlem magam miatta. Ez az a fajta majdnem fullba tolt kretén karakter, amitől az első megnyilvánulása után, egyből hátrahőkölök kettőt és máris iszonyúan megsajnálom szegény együgyű flótást. Nem mostanában láttam ilyen minőségbeli különbséget két főszereplő között. Könnyen meglehet, hogy az a valami, ami hiányzik, tényleg maga Guy Pearce. Nincs benne a karizma, amitől egyértelművé válik, hogy mit miért tesz. Egy beszédre nagyon kevésben hagyatkozó filmnél pedig ez elengedhetetlen lenne. Kár érte, mert Michôd rendezése is jobb sorsra érdemes, Pattinson alakítását meg egyből a az év legjobbjai között kell jegyezni, ez nem lehet kérdés. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése