God Told Me To

Larry Cohen (1976)

Már csak azért is megéri megnézni, mert - akármennyire gondolkodok rajta -, nem igen tudom mihez hasonlítani. Larry Cohen szenvtelenül, gyors ütemben pakolja elénk a jeleneteket, pörög a cselekmény, a konstansan intenzív zene (helyenként túlságosan az) és a felvezetés nélküli események együtt olyan intenzív élményt adnak, hogy nehéz nem belefeledkezni. Ezek hatására a korra jellemző stílusjegyek nagy része hiányzik és inkább egy veszedelmes elme túlburjánzó fantáziájává válik, semmint hogy a címe által előre elkönyvelten, egy egyszerű, mára rég túlhaladott dramaturgiával rendelkező misztérium-filmmé. Még az is teljesen megbocsátható neki, hogy lényegében egy zagyvaság az egész és csapongva kerül elő benne mindenféle szeplőtelen fogantatás, nemtelenség, vallási szkepticizmus meg még hosszasan lehetne sorolni. Ami miatt mégsem válik igazán naggyá, az a rendezetlenség, a következetlen vágás, kicsit a gyenge megvalósítás is, de végső soron mégiscsak a megfelelő dramaturgiai elképzelés hiánya a legfájóbb. Most néztem, de már újra kéne néznem, hogy össze tudjam foglalni, hogy miről is szólt pontosan. Fésületlensége a bája, de egyben a legnagyobb megkötés is az élvezhetőséget tekintve. Minden tiszteletem a kompromisszummentes rendezésért, mindig öröm ilyesmivel találkozni.   7/10