2015. március 26.

Nuovo Cinema Paradiso

Cinema Paradiso
Giuseppe Tornatore (1988)

Pfú, most mondjam? Ilyen köztiszteletben álló műveknél sokan illendőségből szépítgetnek írásukon, de én ezt elvből nem tehetem. Ha valami nem működik, akkor azt ki kell mondani. Iszonyú idegesítő és fárasztó ez a naivitás és banalitás, amivel a kort próbálják bemutatni. Dramaturgiai alapvetésekről megfeledkezve, béna vágásokkal, előkészítés vagy lecsengésre hagyott idő nélkül. Rendes történetvezetés helyett gyermeteg poénok, gegek sorozata megy hosszú ideig, bemutató jelleggel. Folyamatosan megy a hahotázás, de nem azért, mert vicces vagy tényleg értékelhető poénokat látunk, hanem csak mert mennie kell a nevetésnek, mint hangulatelemnek. A történetben nincs igazi konfliktus és jellemfejlődés, a szerelem elnagyolt és idealizált, köze a valósághoz x tart nullához. A korok összekapcsolása is hagy kívánnivalót maga után, de összességében ez már nem sokat ront az összképen. A fő probléma a rengeteg szenvelgés. A film minden részét átjárja, de a lezáró húsz perc kizárólag csöpögő pátosz. És igen, ebben Morricone keze is benne van, nagyon nagy túlzásokba esik a végére.
Bizonyára az idő is csúnyán eljárt efelett a film felett, de én ennél messzebb megyek. Nem értem, hogy a Kárhozat vagy mondjuk az Akira évében, hogyan lehetett ezt egyáltalán komolyan venni, horribile dictu, díjakkal jutalmazni.   4/10



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése