Leviafan
Leviatán
Andrej Zvjagincev (2014)
Vasárnap esti szórakozásként, valószínűleg mindenki álma gyönyörű, észak-oroszországi tájakat nézni, amint a mesterien megkomponált állóképek ellenére, megsemmisülnek szépnek lenni, látva az ember zsibbasztóan ostoba tevékenységét. A természet mintegy megszentségtelenítődik, ahogy a korruptság és az alkoholizmus útvesztőjében kavarogva eljutunk a végkifejletig.
Földbe döngölően nyomasztó képet fest az orosz mindennapokról és ez amiatt felettébb borzasztó, mert a film a végletekig menően realista és távolságtartó. Tehát nemhogy semmit nem tesz azért, hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, hanem egyenesen célkeresztbe állítja őket, majd ízekre szedi mindannyiukat, mint valami kísérleti állatokat. Minden egyes jelenet ki van hegyezve az egyedek azon tevékenységére, a társadalmi szereplők azon interakciójára, ami bemutatásra kerül a néző számára, megismerendő a rideg valóságot. Mint megfigyelő számára is kegyetlen és kíméletlen élmény látni, hogy hogyan megy tönkre minden.
Reményt, esélyt a javulásra persze semmit nem látni, hiszen ahogy mi is érezzük a mindennapjainkban itt nyugatabbra, a történelem nem engedi el az emberek kezét. Egy kialakult, velejéig korrupt rendszer folyamatosan újra és újragenerálja szereplőit és azok tulajdonságait. Kitörni ebből, egyelőre úgy néz ki maximum nagyon sok idő elteltével, egy elképesztően lassú folyamat árán lehet. Vagy nem. A mai Oroszországból bemutatni mindezt, mindenesetre nem kis elszántságra vall és szerencsére nem áll meg a jó szándék szintjén. A hosszú játékidő maximálisan kihasználásra került, nincsenek rendezési melléfogások sem és a színészi játékról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Jogosan vívta ki a kritikusok tiszteletet világszerte, hiszen ritka amikor ennyire aktuális téma kerül feldolgozásra, mély, átgondolt, ütős mondanivalóval és még a megvalósítás is művészien gyönyörű. Az utóbbi idők legfontosabb filmje, semmi kétség. 8/10
Szép keretet alkot a szomorú, mégis igéző képekkel, Philip Glass hasonlóan összetett, érzelemdús zenéje.
Andrej Zvjagincev (2014)
Vasárnap esti szórakozásként, valószínűleg mindenki álma gyönyörű, észak-oroszországi tájakat nézni, amint a mesterien megkomponált állóképek ellenére, megsemmisülnek szépnek lenni, látva az ember zsibbasztóan ostoba tevékenységét. A természet mintegy megszentségtelenítődik, ahogy a korruptság és az alkoholizmus útvesztőjében kavarogva eljutunk a végkifejletig.
Földbe döngölően nyomasztó képet fest az orosz mindennapokról és ez amiatt felettébb borzasztó, mert a film a végletekig menően realista és távolságtartó. Tehát nemhogy semmit nem tesz azért, hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, hanem egyenesen célkeresztbe állítja őket, majd ízekre szedi mindannyiukat, mint valami kísérleti állatokat. Minden egyes jelenet ki van hegyezve az egyedek azon tevékenységére, a társadalmi szereplők azon interakciójára, ami bemutatásra kerül a néző számára, megismerendő a rideg valóságot. Mint megfigyelő számára is kegyetlen és kíméletlen élmény látni, hogy hogyan megy tönkre minden.
Reményt, esélyt a javulásra persze semmit nem látni, hiszen ahogy mi is érezzük a mindennapjainkban itt nyugatabbra, a történelem nem engedi el az emberek kezét. Egy kialakult, velejéig korrupt rendszer folyamatosan újra és újragenerálja szereplőit és azok tulajdonságait. Kitörni ebből, egyelőre úgy néz ki maximum nagyon sok idő elteltével, egy elképesztően lassú folyamat árán lehet. Vagy nem. A mai Oroszországból bemutatni mindezt, mindenesetre nem kis elszántságra vall és szerencsére nem áll meg a jó szándék szintjén. A hosszú játékidő maximálisan kihasználásra került, nincsenek rendezési melléfogások sem és a színészi játékról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Jogosan vívta ki a kritikusok tiszteletet világszerte, hiszen ritka amikor ennyire aktuális téma kerül feldolgozásra, mély, átgondolt, ütős mondanivalóval és még a megvalósítás is művészien gyönyörű. Az utóbbi idők legfontosabb filmje, semmi kétség. 8/10
Szép keretet alkot a szomorú, mégis igéző képekkel, Philip Glass hasonlóan összetett, érzelemdús zenéje.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése