Alligator
Lewis Teague (1980)
A Cápa c. mérföldkövet szokták emlegetni példaként, hogy értő szemekben, akár méltó párjára is lehet lelni ebben az állatos horrorban. Nade ki gondolná egy ilyen B-kategóriás izéről, hogy tényleg működik? Muszáj volt utánajárnom.
Én kicsit tovább merek menni. Szerintem ez jobb film. Spielberg naiv butaságai folyton kidobálnak, itt viszont elég visszafogottan, sokáig szinte hihetően sikerül tálalni ezt az amúgy elég nevetséges, a valóságban igen nehezen elképzelhető (értsd: pillanatok alatt lerendezhető) történetet. Tudom, hogy party killer vagyok a béna, felnőttes hozzáállásommal, amikor itt egy véletlenül hormonkezelt, óriás alligátor ámokfutásáról van szó, de ezt sajnos nem vagyok képes levetkőzni.
A lényeg az, hogy nagy meglepetésemre, a történet tényleg szépen meg lett írva. Semmiféle trehányságnak nincs jele, semmilyen téren, senki részéről nem lett fél vállról véve. Ebben a zsánerben ez nem kicsit szokatlan. Az expozíció tehát jó, a bajom onnantól kezdődik, hogy kijön a csatornából a lény. Mit kijön! Kirobban! Muris jelenet és egyben fordulópont is, pedig addig a pontig tényleg a helyén volt minden a színészi játéktől kezdve a dramaturgiáig. Az akciók kicsit bénácskák (pl. a motorcsónakos), ez köszönhető az ócska technikai megvalósításnak, de nem is igen fordítanak megfelelő hangsúlyt arra, hogy a elfedjék ezeket a hiányosságokat. Bevállalják, hogy ezt a szintet tudják, ami így 37 év távlatában nem csoda, hogy gyengécskének tűnik. Viszont ezek után megjelennek a történetbéli aggályok is. Csak pár kiemelés a zavaróakból:
– Brock miért menne egyedül neki az aligátornak? Előtte már egy valag ember hajtotta, meghaltak páran, erre jön ez a pali és mintha le lenne tudva, ráhagyják.
– A nagyon antipatikusra festett polgármester a józan észt teljesen hátrahagyva, hagyja hogy mögé érjen a kroki és nem menekül, hanem minden áron be akar jutni a kocsiba.
– Kiabál (!), csapkod a farkával, hát mindent szétver ez a vandál állat!
– És persze egy ilyen 200 millió éves evolúciós őskövület, mikor, ha nem most kezd el okosodni, amikor embereket kell felfalnia. Mert szintetikus növekedési hormont kapott. Very likely.
Szóval végül sajnos nem sikerül elkerülnie a zsáner zsákutcáját ennek sem. Felesleges nonsense pillanatokkal gyilkolják meg az addig felépített, stabil alapokat. Összességében mégis jónak tudom értékelni, mert mivel az elején a szokatlanul jól sikerült felvezetés tud élvezeti értéket nyújtani, a második felében a gagyi bűnös élvezet késztet többször jóízű mosolygásra. Ha nem vették volna ilyen komolyan magukat a készítők (van pár jópofa poén though), még jobb lehetett volna. Tiszteletadás mellett 6/10.
Miután megtudták, hogy a Brock nevű nagy arcú figurát is felfalta a dög, a férfi lesújtva mondja:
- Ő kereste a bajt.
A nő együttérzésről tanubizonyságot téve hozzábújik:
- Megértem az érzéseid.
A férfi viszont nem gondolja, hogy tényleg értené:
- Ne érts meg ilyen gyorsan!
Hát miféle reakció ez? :D
A Cápa c. mérföldkövet szokták emlegetni példaként, hogy értő szemekben, akár méltó párjára is lehet lelni ebben az állatos horrorban. Nade ki gondolná egy ilyen B-kategóriás izéről, hogy tényleg működik? Muszáj volt utánajárnom.
Én kicsit tovább merek menni. Szerintem ez jobb film. Spielberg naiv butaságai folyton kidobálnak, itt viszont elég visszafogottan, sokáig szinte hihetően sikerül tálalni ezt az amúgy elég nevetséges, a valóságban igen nehezen elképzelhető (értsd: pillanatok alatt lerendezhető) történetet. Tudom, hogy party killer vagyok a béna, felnőttes hozzáállásommal, amikor itt egy véletlenül hormonkezelt, óriás alligátor ámokfutásáról van szó, de ezt sajnos nem vagyok képes levetkőzni.
A lényeg az, hogy nagy meglepetésemre, a történet tényleg szépen meg lett írva. Semmiféle trehányságnak nincs jele, semmilyen téren, senki részéről nem lett fél vállról véve. Ebben a zsánerben ez nem kicsit szokatlan. Az expozíció tehát jó, a bajom onnantól kezdődik, hogy kijön a csatornából a lény. Mit kijön! Kirobban! Muris jelenet és egyben fordulópont is, pedig addig a pontig tényleg a helyén volt minden a színészi játéktől kezdve a dramaturgiáig. Az akciók kicsit bénácskák (pl. a motorcsónakos), ez köszönhető az ócska technikai megvalósításnak, de nem is igen fordítanak megfelelő hangsúlyt arra, hogy a elfedjék ezeket a hiányosságokat. Bevállalják, hogy ezt a szintet tudják, ami így 37 év távlatában nem csoda, hogy gyengécskének tűnik. Viszont ezek után megjelennek a történetbéli aggályok is. Csak pár kiemelés a zavaróakból:
– Brock miért menne egyedül neki az aligátornak? Előtte már egy valag ember hajtotta, meghaltak páran, erre jön ez a pali és mintha le lenne tudva, ráhagyják.
– A nagyon antipatikusra festett polgármester a józan észt teljesen hátrahagyva, hagyja hogy mögé érjen a kroki és nem menekül, hanem minden áron be akar jutni a kocsiba.
– Kiabál (!), csapkod a farkával, hát mindent szétver ez a vandál állat!
– És persze egy ilyen 200 millió éves evolúciós őskövület, mikor, ha nem most kezd el okosodni, amikor embereket kell felfalnia. Mert szintetikus növekedési hormont kapott. Very likely.
Szóval végül sajnos nem sikerül elkerülnie a zsáner zsákutcáját ennek sem. Felesleges nonsense pillanatokkal gyilkolják meg az addig felépített, stabil alapokat. Összességében mégis jónak tudom értékelni, mert mivel az elején a szokatlanul jól sikerült felvezetés tud élvezeti értéket nyújtani, a második felében a gagyi bűnös élvezet késztet többször jóízű mosolygásra. Ha nem vették volna ilyen komolyan magukat a készítők (van pár jópofa poén though), még jobb lehetett volna. Tiszteletadás mellett 6/10.
Miután megtudták, hogy a Brock nevű nagy arcú figurát is felfalta a dög, a férfi lesújtva mondja:
- Ő kereste a bajt.
A nő együttérzésről tanubizonyságot téve hozzábújik:
- Megértem az érzéseid.
A férfi viszont nem gondolja, hogy tényleg értené:
- Ne érts meg ilyen gyorsan!
Hát miféle reakció ez? :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése