2017. július 13.

Ghost in the Shell

Páncélba zárt szellem
Rupert Sanders (2017)

Nehéz helyzetben vagyok ezzel az izével, mert az eredeti anime nagyon nagy kedvencem. Nade álljunk meg egy szóra... Mégis ki a franc jött ide egy remake-kel? Kérte ezt valaki? Biztos, hogy van erre szükség? Járjuk körbe egy kicsit!

± Néhol, pillanatok erejéig, varázslatosan szép, de javarészt inkább agyoneffektezett, súlytalan művilág. A ruhák és a design is profi, viszont minden részlet gyanús műgonddal, túl aprólékosan kidolgozott. Ilyen módon épp a lényeg, a nagy kép veszik el. Ikonikus, fantáziadús helyszínek és mozzanatok helyett színes, sűrű massza, amit látunk.
± Clint Mansell jó, de nem hagyták eleget játszani. Szabadjára kellett volna engedni és mindenki jobban jár!
– ScarJo pár szájferdítésen kívül semmi érdemit nem tesz hozzá. Mély hangon dörmög, nevetséges komolysággal.
– A filozófiai mélység teljesen kiherélve. Helyette hagyományosan hollywoodra szabott karakterek köré ferdítették el a történetet. Binoche vérszegény Dr. Ouelet-ja még elmegy, de Takeshi Kitano teljesen lényegét vesztett Aramakija fájdalmasan üres és értelmetlen karakter. Az egyetlen valamire való mellékszereplő, az egyébként veszett jól kinéző, Pilou Asbæk-é.


Minél többet gondolkodok rajta, annál jobban bosszant, annál rosszabnak tűnik. A változtatások amiket eszközöltek, egyértelműen gyengítik az eredeti koncepciót. Az ikonikus képeket sem sikerült eredményesen átültetni. A cikk elején feltett kérdések közül az utolsóra egyértelmű választ tudok adni: Semmi szükség nem volt erre a filmre. Nem bánt senkit, de az egyetlen valid értelme, hogy kíváncsivá teheti a nézőjét egy igazi remekmű megnézésére.   4/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése