The Birds
Madarak
Alfred Hitchcock (1963)
Az öreg filmekhez való hozzáállásom ismert. Java erre a fontosnak tartott Hitchcock filmre is érvényes, nade semmi sem írható le ilyen egyszerűen! Lecsóba bele!
A fényképezés gyönyörű, viszont, mai szemmel nézve, az effektek technikai megvalósítása egyszerűen gyalázatos. Félelemérzetet még csak távolról sem sikerül elérnie. Éppen ezért, a madarakkal való küzdelem teljesen hatástalan. (Talán nem kell mondanom, hogy milyen fontos szerepet játszik a filmben.) Illetve a vizualitás hatástalanságának mellék-következménye, hogy nem igazán tűnik leküzdhetetlen akadálynak, amit a madarak az adott szituációkban a szereplők elé állítanak. Ehhez hozzáadódik, hogy hollywoodi jó szokáshoz híven, a szereplők ostobán tehetetlenkednek, kinyírva ezzel a maradék suspense-t is. Hogy is mondjam, elég nehéz lenne a horrort ezekkel az adottságokkal átérezni. Tulajdonképpen nevetségesnek tűnő elvárásnak tűnik számomra.
Főleg a hosszasan építkező expozícióban él a film. A misztérium, magyarán jelen esetben a teljes fogalmatlanság, hellyel-közzel működik és reálisnak is hat. A karakterek és a drámai szál ragyogóan ki lettek dolgozva. Ráérősen, alaposan vezeti be a szereplőket, mindenkinek jut érdemi játékidő és a humor is a helyén van. Abszolút helyeslendő, hogy Hitchcock erre fordította a legtöbb energiát, mert nagyon jól tudja, hogy ez mindennek az alapja. Érdekes, hogy ez a fajta oldschool színészjátszás bár túljtászott és nyilvánvaló, nagyon nézeti magát és komoly élvezeti értékkel is bír. Ezt úgy értem, hogy kvázi nevetséges (főleg a főszereplő, de legkirályabb karakter az anya, aki kb. értelmezhetetlen), de ez nyilvánvaló módon nem egyezik a készítők szándékával, úgyhogy nehéz lenne egyértelmű hozadéknak nyilvánítani.
Összegezve, az én szemszögemből valahogy úgy néz ki, hogy ez a film a madarak nélkül, kizárólag a drámai/vígjáték vonulatra építve, sokkal jobb lehetett volna. Én más területen se komolyan venni, se értékelni nem tudom. Csakhátugye, lehet, hogy nem véletlenül ez a címe. 5/10
+ Sose lesz már ilyen a megvilágítás. Még a nem stúdió is stúdióérzetű, de ezt most valahogy pozitívnak érzem, mert elképesztően szép.
Alfred Hitchcock (1963)
Az öreg filmekhez való hozzáállásom ismert. Java erre a fontosnak tartott Hitchcock filmre is érvényes, nade semmi sem írható le ilyen egyszerűen! Lecsóba bele!
A fényképezés gyönyörű, viszont, mai szemmel nézve, az effektek technikai megvalósítása egyszerűen gyalázatos. Félelemérzetet még csak távolról sem sikerül elérnie. Éppen ezért, a madarakkal való küzdelem teljesen hatástalan. (Talán nem kell mondanom, hogy milyen fontos szerepet játszik a filmben.) Illetve a vizualitás hatástalanságának mellék-következménye, hogy nem igazán tűnik leküzdhetetlen akadálynak, amit a madarak az adott szituációkban a szereplők elé állítanak. Ehhez hozzáadódik, hogy hollywoodi jó szokáshoz híven, a szereplők ostobán tehetetlenkednek, kinyírva ezzel a maradék suspense-t is. Hogy is mondjam, elég nehéz lenne a horrort ezekkel az adottságokkal átérezni. Tulajdonképpen nevetségesnek tűnő elvárásnak tűnik számomra.
Főleg a hosszasan építkező expozícióban él a film. A misztérium, magyarán jelen esetben a teljes fogalmatlanság, hellyel-közzel működik és reálisnak is hat. A karakterek és a drámai szál ragyogóan ki lettek dolgozva. Ráérősen, alaposan vezeti be a szereplőket, mindenkinek jut érdemi játékidő és a humor is a helyén van. Abszolút helyeslendő, hogy Hitchcock erre fordította a legtöbb energiát, mert nagyon jól tudja, hogy ez mindennek az alapja. Érdekes, hogy ez a fajta oldschool színészjátszás bár túljtászott és nyilvánvaló, nagyon nézeti magát és komoly élvezeti értékkel is bír. Ezt úgy értem, hogy kvázi nevetséges (főleg a főszereplő, de legkirályabb karakter az anya, aki kb. értelmezhetetlen), de ez nyilvánvaló módon nem egyezik a készítők szándékával, úgyhogy nehéz lenne egyértelmű hozadéknak nyilvánítani.
Összegezve, az én szemszögemből valahogy úgy néz ki, hogy ez a film a madarak nélkül, kizárólag a drámai/vígjáték vonulatra építve, sokkal jobb lehetett volna. Én más területen se komolyan venni, se értékelni nem tudom. Csakhátugye, lehet, hogy nem véletlenül ez a címe. 5/10
+ Sose lesz már ilyen a megvilágítás. Még a nem stúdió is stúdióérzetű, de ezt most valahogy pozitívnak érzem, mert elképesztően szép.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése