2017. október 9.

Blade Runner 2049

Szárnyas fejvadász 2049
Denis Villeneuve (2017)

Gondolom sokan akadnak, akik szembeszállnának a véleményemmel (főleg itt fanyalgásország berkein belül), de számomra Denis Villeneuve egyértelműen bebizonyította, hogy lehetséges hosszú idő után is olyan folytatást készíteni klasszikus műhöz, ami nem kelti a feleslegesség érzetét. Már ezért megérte. A folytatások folytatásának korában, ezzel jó ideje adós volt a filmvilág.

Hovatovább, teszi ezt úgy, hogy lényegében alig enged magának tágítani valamit az első rész által lefektetett alapokon. Az univerzum szabályai élnek, minden vizsgálható területen szolgaian követi elődjét. A bravúr, hogy ennek ellenére sem lesz gázos, de még bántó, csak egy pillanatra sem. Elárulom miért: mert folytatja a történetet. Nem másolja, nem kiegészíti, nem továbbgondolja, hanem természetesnek hatóan tovább írja úgy, hogy ne merüljön fel kérdés azt illetően, hogy másképpen is alakulhatott volna.


Ehhez kell az, hogy a gigantius játékidő ellenére, kifejezetten sovány legyen a történet. Minden karakter félig a ködben marad, csak épp annyit látunk belőlük, hogy a motivációik érthetőek legyenek. A képek (Deakins igéző) és a hangok (Zimmer lehengerlő) uralják az élményt. Csak egy példa, hogy sokáig legeltethetjük szemünket Ana de Armas kifogástalan bájain. Amilyen egyszerűnek és szinte inokolatlannak tűnik elsőre a szerepe, annyira mélyen ivódik bele a történetbe. Létezése szimbolizálja K kirekesztettségében az egyetlen apró fogódzkodót, hogy legalább imitálhassa az emberi oldalát. Később derül ki, hogy ez a kívülről teljesen üres és szinte nevetséges kapcsolat, mennyire sokat jelentett neki, és hogy ez az egész replikánsokkal egyengetett világ milyen törékeny egyensúlyban működik. Nade, nem kenyerem nekem az ilyen értelmezgetés. A lényeg, hogy ebben a filmben minden karakter egy egymásssal erős feszültségben álló oldalt reprezentál és jelentősége van a szerepének, hiszen alakítja a film történetét.

Más folytatásokkal összehasonlítva, a 2049 legfontosabb ütőkártyája az, hogy nincs mibe belekötni. A színészi munka mesteri. Szárnyal az idő az audiovizuális kényeztetésnek hála. A lassan csordogáló jeleneteket hirtelen törik meg dinamikus események, amiknek mindig helyén van a hangsúlya. Rengeteg finomság van elrejtve a képen vagy a szövegekben, szépen építve ezzel az univerzumot. Nem fog bele túl nagy témákba, hanem megmarad személyes szinten. K kvázi Deckard leszármazottjának tekinthető. Ő már avval a tudattal "nőtt fel", hogy replikáns, de kezdeni ő sem tud vele semmit. Érzi, hogy az élete megerőszakolt és üres, de a kérdéseire a válaszok nem léteznek. Itt jön a képbe Deckard, akivel közösen össze tudják rakni a képet, ami felfedi a replikánsok létezésének egyetlen feloldozási lehetőségét. Na mi a fene! Már megint értelmezgetek...


Az első Szárnyas fejvadász, nem elég, hogy hányattatott sorsú (hatalamas bukás) és hét különböző verzióban létezik, de elég megosztó mű is. Sok cikket olvasok, sok embert követek és úgy tűnik, hogy akik mostanában ismerkedtek meg vele, legfeljebb egy gyenge elfogadást tudtak kipréselni magukból, a varázslatot már nem tudták átélni. De nem is baj, mert inkább az lenne a furcsa, ha egy ilyen lassú, gyér cselekménnyel rendelkező filmet a nagy közönség istenítene. Nem rugaszkodnék el a valóságtól amúgy azzal a kijelentéssel, ha azt mondanám, hogy ahogy a 2001: Űrodüsszeiát, a Szárnyas fejvadászt is egy hamis, mesterségesen felerősített mítosz övezi. Azok, akik tényleg istenítik, valószínűleg elég kevesen vannak.

Valamelyest furcsa nekem az is, hogy a 2049-nek ennyire pozitív a nemzetközi visszhangja. A csalódást keltő bevételek azonban egyből helyre teszik a dolgot. Még ha el is ismeri a többség a látottakat (hiszen elég intenzíven és kifogástalanul bombázza a látó és hallószerveinket), igazából mélyebb kapcsolatot nem fog tudni kialakítan ezzel a majdnem három órás eposszal.

A leghangsúlyosabb negatív véleményekből valami olyasmi szűrödött le bennem (amellett, hogy nem volt elég idejük megemészteni a deadline miatt), hogy a várakozás, az előd nagysága agyonnyomta az élményt. Persze nem akarok én más nevében beszélni, de a Szárnyas fejvadász nekem még másodszorra se volt a szememben az, amit mostanra látok bele. Sokszor kellett hozzá megnézni. Huszár András azzal zárta a 2049 kritikáját, hogy "...újabb klasszikus sem született." Én azt mondom, hogy várjunk még ezzel a kijelentéssel. Érnie kell még a fejekben.   8/10

Szerk '18.01.06.: Sokkal több van benne, mint elsőre tűnik. Felfokozott elvárások mellett nevetséges azt gondolni, hogy képes az ember megfelelően befogadni. Még többször meg kell nézni.   9/10


+ Imádom, hogy még itt is képesek belekötni Jared Leto-ba. Mindegy mit csinál ez az ember, sose lesz elég jó. Persze mondhatnám, hogy magának köszönheti, de nem mondom. A helyzet az, hogy akármilyen eltévelyedett is egy színész a való életben, a filmbéli alakítását teljesen külön kell tudni választani ettől. Én semmi kivetnivalót nem láttam a karakterével kapcsolatban. Sőt!
+ Sylvia Hoeks, Mackenzie Davis, Dave Bautista, stb. Remek, emlékezetes mellékszereplők.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése