Wind River

Wind River - Gyilkos nyomon
Taylor Sheridan (2017)

Sheridan ösztönös filmkészítő. Másképp nem lenne lehetséges, hogy ilyen elemi erővel csapjon agyon minket minden általa írt film atmoszférája. Titka csupán annyi, hogy remek karaktereket ír. Az apró, emberi mozzanatok, a kis árulkodó jelek és poénok, a nézések, a jellemző félmondataik teszik pillanatok alatt élőve őket. A másik árulkodó jel, hogy nem lóg ki semmilyen jelent a filmjeiből. Képekben gondolkozik, olyan momentumokból és olyan cselekményt alkotó képsorokból, amik esszenciálisak és maradéktalanul mesélik el azt, amit megálmodott. Nincs bővebb háttér, a történet annyi amennyit látunk. (Így nehezebb hibázni is.)


Lehet, hogy sokaknak lassan elege van ezekből a kilátástalan, az emberiségből kiábrándító történetekből, én azonban még vele tartok. Egész egyszerűen azért, mert most is hitelesnek érzem. A lehengerlés marad csak el. Sajnos ezt a történetet elég gyorsan el fogom felejteni; összességében nem tett rám mély benyomást. Mindazonáltal megjegyezném, hogy ezerszer egy Sheridan nyomasztás, mint valami tucat zsánerdarab.   7/10

+ Olsen kisasszony karaktere érdekes és beleillik a környezetbe kívülállóként. Kapcsolata Rennerrel maximálisan átérezhezhető.

Szerk. 2022.01.21.: Másodszorra minden hibája elveszett. Úristen, mekkora film...   9/10

Megjegyzések