2017. október 18.

HHhH

HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják
Cédric Jimenez (2017)

Eme film megtekintése helyesen eltöltött időnek tekinthető, ha csak azt az aspektusát vesszük figyelembe, hogy ismeretet terjeszt, könnyen fogyasztható formában. Ha viszont felteszünk pár, a készítés célja, szándéka iránt érdeklődő kérdést, nyomban zavar támad a térben. Vagy az éterben. Vagy valamiben. Az agyunkban leginkább.


Merthát miről szól a film? Reinhard Heydrichről? Kötelező körökben bemutat pár fontos momentumot az életéből, de csupán közlés formájában. Az indítékok, a miértek messze távol maradnak. Szó szerint semmit nem tudunk meg Heydrichről. Mikor Rosamund Pike ott van mellette, a házaspár kapcsolata mond valamit az emberről, de ezek a jelenetek bántó kisebbségben vannak. Himmler csak egy háttérben rejtőző alak, semmilyen hatást nem tud kelteni dramaturgiailag. Vagy akkor inkább a merénylőkről szól a film? Akkor miért látjuk meg őket csak a film harmada környékén? Addigra ott tartunk, hogy van egy vadállat Heydrichünk, akiről fogalmunk sincs, hogy mi vezérli, de van egy támogató felesége. Aztán hevenyészetten összeállított előkészületeket láthatunk emberinek láttatni próbált figurák által. De a lényeg már megint elveszni látszik. Pl. az ember, aki feladja őket, távolról sem látszott. Miért tette? Ki volt ő? Kapkodó a film a részleteket illetően, nem alakul ki átfogó kép arról, hogy ki irányít és ki mit miért tesz. Röviden tehát a film szerkezete furcsa és hatástalan. De maguk a jelenetek sincsenek jól megválasztva vagy kellő hangsúllyal bemutatva. A színészek meg Rosamund Pike és Mia Wasikowska kivételével elvesznek az ürességben. (Wasikowska-nak mondjuk nem volt nehéz dolga, mert teljes szabadsága volt a súlytalanságban.)

Úgyhogy jobb, ha csak üres fejjel nézzük és elszörnyűlködünk azon, hogy milyen veszedelmes dolgok történtek 75 éve. Ezen módon egész jól működik.   6/10

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése