Tyrel
Sebastián Silva (2018)
Minden alkalmat megragadok hangsúlyozni, hogy Silva mennyire izgalmas filmes. Erre mi a reakció?! A legutóbbi filmje (ez lenne az, amiről írok) totál elvész a semmiben. Bemutatták a Sundance-en, Torinóban, de moziba végül csak az USA-ban került. Ott is elég brutál adatokkal. 63 napot volt műsoron, 5 (!) moziban. Össze is szedett 21,456 dodót. De miért veszett el ennyire ez a film? Hát nem a minősége miatt, az hétszentség.
Egy érdekes kísérletnek is felfogható akár, mert igencsak eltér a hagyományos hollywoodi és a függetlenfilmes dramaturgiai sémáktól. Na azért nem előd nélküli, mert pl. a teljesen más hangulatvilág ellenére a Husbands-et halványan fel lehet fogni előképnek. A lényeg az, hogy nem kapunk semmilyen kapaszkodót. A hangulata leginkább egy a végére elfajuló thrillerhez hasonlít. Érezni a gyülemlő feszültséget, és hogy ez robbanni fog egy idő után. Csakhogy nem! Mert mint utólag kiderül, ez a film "csupán" a discomfort ábrázolására született. Az én olvasatomban legalábbis ez tükröződik.
Ha van film, amire él, hogy mindenkinek magának kell megfejteni, hát ez olyan. Csak megfigyelők vagyunk. Megfigyeljük, hogy egy fekete srác miként vészeli át egy full fehér 30-as férfiakból álló baráti társaságba való beékelődést, egy hétvégi születésnapi összeröffenés során. Férfiak az alsó középosztályból, akik töviről hegyire ismerik egymást, mert gyerekkoruk óta barátok. Nyilván szabadjára engedik magukat, lazulnak, isznak, szívnak, élvezik egymás társaságát, heccelnek, ugratnak. Nem könnyű ebbe belerázódni kívülállóként. Főleg úgy nem, ha teljesen más kultúrából származó, alapból elég zárkózott egyénről van szó. Elég csak ránézni Caleb Landry Jones-ra, hát tuti azért castingolták, hogy ő lesz aki először baszik ki szerencsétlennel. De mondom, ez nem az a film!
Mert van még remény az emberiség számára. Ez a film arról szól, hogy férfiak egymás között jól érzik magukat. Nem tudják levetkőzni a beléjük nevelteket, de nyitottak és emberségesek. Nem kell mindig rosszra gondolni. A látszat nem mindig csal. Tyrel a végére eljut odáig, hogy teljesen hülyének érzi magát, amiért nem bízott meg a barátja barátaiban. Nem tudta levetkőzni az előítéleteit és egy ponton annyira rosszul érezte magát velük, hogy inkább elmenekült a fagyos éjszakába. De ők még ezt sem hagyták. A szemetek inkább megmentették és később jót röhögtek ezen.
Egyrészt azért kiváló film, mert maximálisan átadja a hosszútávú barátság közösségének nagyszerűségét. Az ilyesmi nagyon ritka. Masrészt meg az átverés működik kiválóan. Kész csoda, de nem válik bosszantóvá, ahogy az elvárásokra fittyet hányva egy pszichológiai esettanulmányt csinál. Mesteri a megvezetés, és ezért ilyen valószínűtlenül megnyugtató és bensőséges a lezárás. Nagyszerű élmény! 9/10
Minden alkalmat megragadok hangsúlyozni, hogy Silva mennyire izgalmas filmes. Erre mi a reakció?! A legutóbbi filmje (ez lenne az, amiről írok) totál elvész a semmiben. Bemutatták a Sundance-en, Torinóban, de moziba végül csak az USA-ban került. Ott is elég brutál adatokkal. 63 napot volt műsoron, 5 (!) moziban. Össze is szedett 21,456 dodót. De miért veszett el ennyire ez a film? Hát nem a minősége miatt, az hétszentség.
Egy érdekes kísérletnek is felfogható akár, mert igencsak eltér a hagyományos hollywoodi és a függetlenfilmes dramaturgiai sémáktól. Na azért nem előd nélküli, mert pl. a teljesen más hangulatvilág ellenére a Husbands-et halványan fel lehet fogni előképnek. A lényeg az, hogy nem kapunk semmilyen kapaszkodót. A hangulata leginkább egy a végére elfajuló thrillerhez hasonlít. Érezni a gyülemlő feszültséget, és hogy ez robbanni fog egy idő után. Csakhogy nem! Mert mint utólag kiderül, ez a film "csupán" a discomfort ábrázolására született. Az én olvasatomban legalábbis ez tükröződik.
Ha van film, amire él, hogy mindenkinek magának kell megfejteni, hát ez olyan. Csak megfigyelők vagyunk. Megfigyeljük, hogy egy fekete srác miként vészeli át egy full fehér 30-as férfiakból álló baráti társaságba való beékelődést, egy hétvégi születésnapi összeröffenés során. Férfiak az alsó középosztályból, akik töviről hegyire ismerik egymást, mert gyerekkoruk óta barátok. Nyilván szabadjára engedik magukat, lazulnak, isznak, szívnak, élvezik egymás társaságát, heccelnek, ugratnak. Nem könnyű ebbe belerázódni kívülállóként. Főleg úgy nem, ha teljesen más kultúrából származó, alapból elég zárkózott egyénről van szó. Elég csak ránézni Caleb Landry Jones-ra, hát tuti azért castingolták, hogy ő lesz aki először baszik ki szerencsétlennel. De mondom, ez nem az a film!
Mert van még remény az emberiség számára. Ez a film arról szól, hogy férfiak egymás között jól érzik magukat. Nem tudják levetkőzni a beléjük nevelteket, de nyitottak és emberségesek. Nem kell mindig rosszra gondolni. A látszat nem mindig csal. Tyrel a végére eljut odáig, hogy teljesen hülyének érzi magát, amiért nem bízott meg a barátja barátaiban. Nem tudta levetkőzni az előítéleteit és egy ponton annyira rosszul érezte magát velük, hogy inkább elmenekült a fagyos éjszakába. De ők még ezt sem hagyták. A szemetek inkább megmentették és később jót röhögtek ezen.
Egyrészt azért kiváló film, mert maximálisan átadja a hosszútávú barátság közösségének nagyszerűségét. Az ilyesmi nagyon ritka. Masrészt meg az átverés működik kiválóan. Kész csoda, de nem válik bosszantóvá, ahogy az elvárásokra fittyet hányva egy pszichológiai esettanulmányt csinál. Mesteri a megvezetés, és ezért ilyen valószínűtlenül megnyugtató és bensőséges a lezárás. Nagyszerű élmény! 9/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése