Kis Uykusu
Téli álom (Winter Sleep)
Nuri Bilge Ceylan (2014)
Aki képes rendezni egy majd 19 perces, kizárólag két ember párbeszédjét tartalmazó jelenetet úgy, hogy egy pillanatra se legyen unalmas, az előtt feltétel nélkül kell kalapot emelni. Nuri Bilge Ceylan ilyen. Tudtam ezt már az Anatolia után is, de a Téli álom most elsőre mélyebben megérintett. Sajnos nagyon kevésnek érzem magam ahhoz, hogy össze tudjam szedni a hatásossága miértjeit, úgyhogy inkább csak ide vetem a gondolataimat.
Az első pillanattól elkap és kíváncsivá tesz, pedig Ceylan nagyon szűk kezűen méri az impulzusokat. Lassú, alig tudunk meg valamit a szereplőkről, zene nincs. Viszont vannak eszméletlen műgonddal megkomponált képek, beszédes arcok és sejtelmes, bonyolult viszonyokat sejtető cselekedetek. Egyből érdekeltté tesz, hogy miként élnek ezek az emberek és miért alakult így az életük. Ha a főnök azt mondja, hogy ehhez lassú folyású cselekmény és hosszú játékidő kell, akkor én megadom magam neki. Még csak kérdésként sem merül fel bennem, hogy sok lenne a 3 óra 16 perc. Végig szomjazom a kiérlelt mondataikat a hosszú párbeszédekben. Mind a jelenetek, mind a történet egészét nézve folyamatosan meglep. Izgalmas, fordulatos és mély.
Ahova a végére eljutunk, arra szavak sincsenek, ember nem tudja kellő súllyal méltatni. Roppant érdekes, hogy a kibontakozó konfliktusban egészen a legvégéig a főszereplő Aydinnek adok igazat, vele értek egyet és mégis vele együtt adom meg magam a másik félnek. Gyönyörű... Ha lehet filmélményt hasonlítani egy jó könyv olvasásának élményéhez, mostantól ez a film jut majd legelőször eszembe. 9/10
Nuri Bilge Ceylan (2014)
Aki képes rendezni egy majd 19 perces, kizárólag két ember párbeszédjét tartalmazó jelenetet úgy, hogy egy pillanatra se legyen unalmas, az előtt feltétel nélkül kell kalapot emelni. Nuri Bilge Ceylan ilyen. Tudtam ezt már az Anatolia után is, de a Téli álom most elsőre mélyebben megérintett. Sajnos nagyon kevésnek érzem magam ahhoz, hogy össze tudjam szedni a hatásossága miértjeit, úgyhogy inkább csak ide vetem a gondolataimat.
Az első pillanattól elkap és kíváncsivá tesz, pedig Ceylan nagyon szűk kezűen méri az impulzusokat. Lassú, alig tudunk meg valamit a szereplőkről, zene nincs. Viszont vannak eszméletlen műgonddal megkomponált képek, beszédes arcok és sejtelmes, bonyolult viszonyokat sejtető cselekedetek. Egyből érdekeltté tesz, hogy miként élnek ezek az emberek és miért alakult így az életük. Ha a főnök azt mondja, hogy ehhez lassú folyású cselekmény és hosszú játékidő kell, akkor én megadom magam neki. Még csak kérdésként sem merül fel bennem, hogy sok lenne a 3 óra 16 perc. Végig szomjazom a kiérlelt mondataikat a hosszú párbeszédekben. Mind a jelenetek, mind a történet egészét nézve folyamatosan meglep. Izgalmas, fordulatos és mély.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése