The Childhood of a Leader

Egy vezér gyermekkora
Brady Corbet (2015)

Van egy jelenet a filmben, amikor egy nem megfelelően elhelyezett gyertya meggyújtja a függönyelhúzót. A kép szélén van, de más nem történik, így megvan a lehetősége annak, hogy ebből valami váratlan történjen. Nagy valószínűséggel meg is fordul a néző fejében, hogy mi lesz ebből, kilóg a a film addigi menetéből, felpezsdül a vér, felélénkül a kíváncsiság, stb. Aztán kitart a kép és pár másodperc után elalszik, majd következmény nélkül lépünk tovább a végjátékba. Brady Corbet nem egy kutyaütő filmes.


Szembeötlő, hogy a production design mennyire remekel. A környezet, a helyszínek, a ruhák, az arcok, a fényképezés mind a valóság érzetét tökéletesítik. Párját ritkítóan jól működik, minden mindennel összepasszol. A vaskos hangulat kérdés nélkül repít el egy másik korba. Lol Crawley csodás képei, Scott Walker elképesztő zenéje, a zseniális színészek (Pattinson, Stacy Martin, de minden mellékszereplő IS zseniális) a rengeteg kiváló magyar szakember és Brady Corbet erős keze együtt teszik megbabonázóvá ezt a felduzzasztott szösszenetet. Mert igazából csak pár gondolat vizuális prezentálásáról van szó. Kevés szóval, pár hangsúlyos jelenettel mutatja be a történelem egy fontos időszakát. Illetve megágyaz a gondolatnak, hogy milyen volt akkoriban az élet, hogy milyen lehetett akkoriban felnőni, hogy miért volt eleve kódolva rendszerbe egy újabb nagy változás, és így tovább. Felpörgeti az agyat, mert láttatja azt, amit a történelemkönyvek száraz szövege nem képes elmondani. Egy olyan gondolatot közvetít, amit csak egy csettintés gyorsaságával azonnal átérezni lehet, vagy túl hosszan és érdektelenül kifejteni. Simon Killer, Vox Lux és ez... Brady Corbet korunk egyik legizgalmasabb filmese.   8/10

Megjegyzések