Deliverance
Gyilkos túra
John Boorman (1972)
Kicsit elgondolkodtatott a mai szemmel bénácska technikai megvalósítás. A film java remekül néz ki, minden elismerés Zsigmond Vilmosnak, de az éjszakai/szürkületi képeket nagyon nem sikerült visszaadni. Nyilván a film védelmében szól, hogy már majdnem 50 éves és akkoriban még nem álltak rendelkezésre megfelelő fényérzékenységgel rögzíteni tudó gépek. De akkor is. A sötét foltokkal letakart, elfakított képekre nincs mentség. Egyszerűen undorítóan néznek ki. Ha már itt tartunk, a mozgalmas akciók a megmenekülés előtt szintén elég esetlenek, illetve egyszer hangosan felnevettem a megnyitott csap csobogásához hasonlatos hangaláfestésen a zubogónál.
Na, de nem bántom többet, mert összességében igen jó élmény szerintem. Az evezések, főleg a siklás a legelején, kiválóan közvetítik a kiszabadulás és a felfedezés élményét. A film piszok jól adja vissza a kor jellemzőit, a főhősök világnézetét, a lakók világnézetét és ezek ütközésének problémáját. A karakterek a kortárs filmek javához képest mélyebben és részletesebben megírtak. Nyilván nem Bergman szintre kell gondolni, oldschool hollywood ez, de még az az időszak, amikor nem spórolták ki a részleteket... A feszült mit csinálnék ebben a helyzetben érzés háborítatlanul tör az ártatlan, beleélésre kárhoztatott lelkünkre. Mert amikor megtörténnek a borzalmak, akkor hirtelen és szenvtelenül történnek meg. Nem hinném, hogy van ember, akit ez felkészülten ért... A legnagyobb húzása a forgatókönyvnek mégsem ez, hanem a megmenekülés utóélete, amire szerencsére bőven hagytak időt. Sokkal többet ér így. Nálam ennek köszönheti, hogy berepül a kedvencekbe is. 7/10
John Boorman (1972)
Kicsit elgondolkodtatott a mai szemmel bénácska technikai megvalósítás. A film java remekül néz ki, minden elismerés Zsigmond Vilmosnak, de az éjszakai/szürkületi képeket nagyon nem sikerült visszaadni. Nyilván a film védelmében szól, hogy már majdnem 50 éves és akkoriban még nem álltak rendelkezésre megfelelő fényérzékenységgel rögzíteni tudó gépek. De akkor is. A sötét foltokkal letakart, elfakított képekre nincs mentség. Egyszerűen undorítóan néznek ki. Ha már itt tartunk, a mozgalmas akciók a megmenekülés előtt szintén elég esetlenek, illetve egyszer hangosan felnevettem a megnyitott csap csobogásához hasonlatos hangaláfestésen a zubogónál.
Na, de nem bántom többet, mert összességében igen jó élmény szerintem. Az evezések, főleg a siklás a legelején, kiválóan közvetítik a kiszabadulás és a felfedezés élményét. A film piszok jól adja vissza a kor jellemzőit, a főhősök világnézetét, a lakók világnézetét és ezek ütközésének problémáját. A karakterek a kortárs filmek javához képest mélyebben és részletesebben megírtak. Nyilván nem Bergman szintre kell gondolni, oldschool hollywood ez, de még az az időszak, amikor nem spórolták ki a részleteket... A feszült mit csinálnék ebben a helyzetben érzés háborítatlanul tör az ártatlan, beleélésre kárhoztatott lelkünkre. Mert amikor megtörténnek a borzalmak, akkor hirtelen és szenvtelenül történnek meg. Nem hinném, hogy van ember, akit ez felkészülten ért... A legnagyobb húzása a forgatókönyvnek mégsem ez, hanem a megmenekülés utóélete, amire szerencsére bőven hagytak időt. Sokkal többet ér így. Nálam ennek köszönheti, hogy berepül a kedvencekbe is. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése