Fong juk

Száműzöttek (Exiled)

Johnnie To (2006)

Most futott a twitteren egy jópofaság, hogy mik a Keresztapa filmek mellett a legjobb gengszterfilmek és egy csomó embernél előkerült ez is. Na mondom, itt az ideje közelebbről megiskerkedni, hogy mégis mi fán terem a hongkongi gengsztereposz. Tök lelkes lettem, végre valami teljesen ismeretlen, amibe gyorsan bele tudok ugrani. Szinte felkiáltottam, hogy juhú!

Az izgalom megközelítőleg a 10. percig tartott, amikor az első furcsa akciójelenet megindul. Egyrészt úgy nézem próbáltak valami baletthez hasonló, érdekes koreográfiát kialakítani, ami miatt eleve rémesen elveszti az átélhetőségét. Később aztán kiderül, hogy ennek a lövöldözéspornónak, vagy más néven ál-leszámolásnak az eredményeként áll össze újra a régi banda, és én ekkorra már végérvényesen el is vesztem. Amit itt csinálnak az egy képtelen hülyeség. Belegondolni az alap szituációba, hogy a három oldal fejében mi játszódhatott le, egyszerűen nincs olyan forgatókönyv a fejemben, hogy ez legyen a végeredmény. Nem hiszem el! És innentől indul csak meg igazán a lejtmenet... Nehezíti az értelmezést számomra még az is, hogy a külvilág gyakorlatilag nem létezik. Az egy kapocs a két béna comic relief zsaru, ami lássuk be, nem nagy segítség.

A végére valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy ez a film, ez az élmény annak az eredménye, hogy a készítői képekben gondolkodtak. Nincsenek karakterek, csak üres eszmék és menőnek vagy viccesnek gondolt mozzanatok. Persze ettől még egy kép kialakul így a szereplőkről, de csak épp egy skiccnyi váz, ami nem áll össze egy egésszé. Nem emberek ezek, hanem karikatúrák. Pár tulajdonság és kész... A végére aztán még inkább nevetségessé válik, ahogy egyre többet és többet enged meg magának Johnnie To az akciókban. Keménykedés, komolykodás, poénkodás, ahogy kb egy tizenéves látja. Azzal meg ne törődjek, hogy az indítékok, a cselekedetek légbőlkapottak, mi? Kezdem azt érezni, hogy nem az én világom a hongkongi mozi.   3/10