The Trip to Greece

Michael Winterbottom (2020)

Talán kicsit szőrös szívű voltam az előző résszel, mert most így átfutva egész sok megmaradt belőle és rendben van a története. Másrészről viszont ez a sorozat nem annyira a történetről szól, hanem inkább a két figura párbeszédeiről és az improvizációkról. Sorozatként működik, egészestés filmekként egyre kevésbé. Kíváncsivá teszi az embert a folytatásra, a duma meg szerencsére hozza a kötelező színvonalat, de annál egy dekával sem többet. Ez a rész amúgy kellemesebben csapódott le, csak sajnos egyre jobban érezni rajta az esetlegességet. Inkább egyben van értelme a - most már négyet számláló - részeknek. Szóval az az én gondom, hogy ezek nem valami tökéletesre csiszolt filmek és - ugyan ezzel elméletben nincsen gond - de a gyakorlatban csak a sorozat egészét tekintve tud nyomot hagyni az emberben, önálló filmekként pedig eluralkodik rajtuk az érzés, hogy Winterbottom és két hőse egyre többet próbál a nyosztalgiaérzetre játszani. Azért élveztem, de a felemelő lazaság ami az első részben volt, már elég messze van innen.   6/10