Trees Lounge

Bárbajnokok

Steve Buscemi (1996)

Vannak vaskos, nézőre telepedő hangulattal rendelkező filmek, melyek meg tudják szerettetni, vagy legalábbis empátiát képesek ébreszteni az emberben olyan figurák felé, akiket a való életben jó eséllyel messziről, lenézően elkerülünk. Bizony, ez a film is ilyen. Steve Buscemi írása/rendezése kikezdhetetlen kohézióval rendelkezik, egy fikarsznyit sem lóg ki belőle semmi. A saját maga által játszott gyakorló alkoholista, link alakot én pár pillanat alatt a szívembe zártam. Messziről világlik róla, hogy az ég világon senkinek nem akar ártani, csupán eltévedt egy kicsit. Egy jó szándékú lúzer, akinek kisiklott az élete és ezért szüntelenül botladozik a kocsma, a maradék családja és a rémesen lehangoló lakása körül. De Buscemi nem azt ragadja ki ebből, amit alapesetben bárki tenne, hanem bemutatja, hogy ő ugyanolyan ember, mint bármelyikünk, aki egy kicsit vagy akár sokkal sikeresebb az élet különböző területein. Mert ha azt nézzük, a főszereplő Tommy gyakorlatilag minden téren lenullázta magát. A szűkebben vett családja elhagyta, a többinek nagy részét magára haragította, a munkáról meg ne is beszéljünk... De rossz ember ő ettől? Hogyan és miért lett olyan amilyen? Hova tovább innen? Ilyen kérdéseket feszeget, nagyon részletes finomsággal. Egy keserédes kis költemény ez a film, egymás megtűrésének szentségéről. Csodálatos szerzői munka.   8/10