Bacurau

Juliano Dornelles, Kleber Mendonça Filho (2019)

24 fok hajnalban. Kinek kell ez? Kinek jó ez? Hiába alszok kint az erkélyen, a hűvös egyszerűen nem jön. Belenézek a filmbe, és arcon csap a hő. Sehol egy fa, egy árnyék, csak a por, a sziklák, a hő. Rémesen kellemetlen. Minek nézzem meg ezt a filmet? Hogy még inkább melegebbnek érezzem az amúgy is forrót? Na mindegy, azért nekiállok.

Szóval valahogy így voltam vele, amikor belenéztem. Szerencsére a sztoriról semmit nem tudtam, kizárólag azt, hogy igencsak körbe lett dicsérve. Nade majd én úgyis megmondom a tutit... Végigültem, felszedtem az államat a földről, és csak annyit tudok mondani: le a kalappal. B-filmes szituációkból, nevenincs színészekkel (kivéve Udo Kiert) csináltak egy frappánsan aktuális, iszonyú átgondoltan kidolgozott, bűnös élvezetnek induló, ám valójában minden tekintetben teljes értékű, modern filmet. Furcsa népek, furcsa helyzetek; egyáltalán nem úgy indul, mint aminek bármi értelme is lesz. Azonban a kis apróságok, az igencsak ütős akciók, a ráérősen kifejtett, szuperül lecsapott poénok miatt végül mindenértelmet kap. Az elkorcsosult kapitalista világ megmosolyogtatóan ügyes fricskája ez, amire megéri rászánni a még megmaradt, utolsó cseppnyi türelmünket is. Elmondhatatlanul örülök, hogy létezik ez a film és hogy láthattam.   9/10