The Vast of Night

Andrew Patterson (2019)

Valószínűleg apróságokon múlott, hogy nem tudtam beleszeretni. Példának ilyen a fényképezés beállításai. Mert a kameramunka és a beállítások szépek, ehhez nem fér kétség. Viszont a kontraszt teljes kinyírása rémes ötlet volt. Abban a bizonyos utolsó jelenetben persze célravezető használni, de hogy majd az egész filmben kigúvadt szemmel kelljen nézni, nem valami szerencsés döntés. A másik kizökkentő tényező egyből az elején a kimértség, a kiszámítottság hideg arconcsapása. Persze a legtöbb esetben az működik filmen a legjobban, ha egy mastermind minden részletet kidolgoz és a crew a keze alá dolgozva, alázatosan megvalósítja. És Andrew Patterson e szerint is jár el. Csak sajnos kicsit túllő a célon. A hosszú nyitójelenet már jóval átlépi a behízeldő jópofáskodás határát, hiába van szépen kifundálva. Nehéz volt ez után visszakapaszkodnom a pozitív hangulatba, de azért sikerült. A türelmes, ráérős, régimódi tempó megtette hatását. A szépen megírt párdbeszédek elviszik a hátán a filmet és a végére jócskán kárpótol egy olyan sci-fi kedvelőt, mint amilyen én vagyok... Lesz majd kis kultusza a filmnek, de nagy visszhangot nem fog tudni elérni. Kár, mert bár voltak vele problémáim (like karizmamentes színészek), de azért bőven jobb film, mint a társának tekinthető Close Encounters of the Third Kind.   7/10

Megjegyzések