Miami Blues

George Armitage (1990)

Egy eszelős ember portréja. Eszelős, de éles eszű és valószínűleg az átlag embernél sokkal okosabb. Ráadásul alapvetően jó szándékú, csak sajnos teljesen el van veszve és nyughatatlan. Mintha a börtönből kiszabadulva be akarna pótolni mindent, amit kihagyott. Érzelmei talán nincsenek is. Minden mozzanatán látni, hogy kizárólag az agya vezérli. Tudja, hogy kéne neki egy nő és hogy hogyan kéne bánni vele. Néhány pillanatban még össze is jön neki valami jó cselekedet. A világra pedig mérhetetlen cinizmussal tekint le. (Az akkori floridára egyébként teljes joggal.) Azzal viszont, hogy kiválóan átlátja az embereket és az élethelyzeteket, semmit nem kezd. Mert ő már a veleéig elromlott. Egyszer minden bizonnyal ígéretes és tehetséges volt, de az élet túlságosan kibaszott vele ahhoz, hogy még helyre tudjon jönni. A vesztébe rohan, méghozzá irgalmatlan tempóval.

Szóval elég jó kis képet fest le erről a figuráról. Filmként mégsem lenyűgöző. Nehéz lenne megmondani, hogy mit hiányoltam belőle. Mondjuk egy határozottabb rendezőt. Mindenesetre feltétlenül ajánlom megtekintésre, mert roppant érdekes. Alec Baldwin még sose volt olyan jó, mint itt.   7/10