The Resurrected

A feltámasztott

Dan O'Bannon (1991)

Az első percekben már készítettem a táramat, hogy majd itt jól el tudjam puffogtatni a szokásos horrorfilmes problémáimat. De aztán inkább felülbíráltam az egészet, és most meghunyászkodva esedezem Dan O'Bannon bocsánatáért a gondolatbűnözésért. Azt nem mondom, hogy egyből belém fagyott a szó, de faramuci módon, pár pillanattól eltekintve, szinte minden szokásos régifilmes és horrorfilmes gond a bájává válik. A narráció közhelyes? Kicsit igen, de közben vicces és hasznos is. A fordulatok túl ismerősek? Persze, de a sztori sűrű, messziről indít, messzire megy és roppant kalandos és változatos. Nyomozás, misztérium, szörnyek, sok ügyesen adagolt mellékszál, minden van. Tetszenek a praktikus effektek, a nevenincs színészek játéka is jól szolgálja ezt a 80-as évek vége hangulatot, de elsősorban az nyer meg, hogy a karakterek szintjén közel sem tipikus. Senki nem az, akinek egy sokszáz filmmel a háta mögötti bárki gondolná. Hogy létezik, hogy eddig nem hallottam még erről?   8/10