Thirst Street

Nathan Silver (2017)

A magába forduló eltévelyedés szuperül működik. Furcsán meseszerű a hangulat, ehhez ügyesen asszisztál a képi világ. Kiválóak a színészek, értékelendő a finom humor és összességében is elmondható, hogy nagyon szépen össze van rakva. Rövid, velős, nincs üresjárat, okosan játszik a nézői elvárásokkal és a fordulatokkal. A narrációval nem vagyok teljesen kibékülve most sem, de azért itt volt értelme használni... Viszont! Lehet, hogy csak én vagyok a hülye hozzá, de nem vágom, hogy végeredményben mi volt a film célja. Mit akarnak ezzel mondani? Mi a tanulság? Hogy ne legyél hülye és vedd észre a jeleket? Vagy egy felhívás hogy vigyázz, mert van aki nehezen érti meg, hogy mi újság és a szájába kell rágni? Ahogy vége lett én pont úgy lógtam a levegőben mint a legelejétől fogva. Mert OK, hogy poszttraumás stresz, és hogy durva dolgok is kisülhetnek belőle, de a probléma bemutatásán kívül annyira nem jut el semerre, hogy én azóta is ugyanolyan értetlenül állok, mint a szerencsétlen főszereplő. Persze lehet, hogy "csak" az egyedi hangvétel volt Nathan Silver célja.    6/10