Le Beau Mariage

Jó házasság (A Good Marriage)

Éric Rohmer (1982)

Nagy ritkán, de van úgy, hogy az ember végig mosolyog egy filmen. Bár nem vagyok szakértője Éric Rohmer gigantikus filmográfiájának, de azt kijelenthetem, hogy nálam már legalább 2x sikerült ezt elérnie. Folyamatosan megújuló, érzelmektől duzzadó, hömpölygő, intellektuális szórakozás. Valami ilyesminek lehetne titulálni. Hogy milyen a stílus? Elsősorban letisztult. Szinte csak a párbeszédekre koncentrál. Nincs zene, csak bőven kifejtett, vészesen szentimentális, ám a kicsattanó energiájától mégis izgalmassá avanzsáló rizsázás. Banális az egész, de gyönyörűen van kifejtve. Kicsit újra kell gondolni tőle az életedet, mert rámutat, hogy mindenkinek más a baja, hogy egy apróságtól is lehet borzasztó az élet, vagy épp ellenkezőleg, nagy dolgokat is lehet rohadt lazán kezelni. És ezek az arcok! Mindenki tökéletes. A fintorok, a mosolyok, a szemvillanások! Nem lehet nem imádni a túlzó, mégis roppant találó pillanatokat. A legjobb példa erre az anyuka, amikor megtudja a lánya tervét és kapásból vágja, hogy micsoda őrültségeket beszél, de tudja, hogy át kell esnie rajta és nem szól semmit, csak támogatja. És minden benne van pár pillantásában. Nagyon finom és részletgazdag. A filmkészítők java a fél karját odaadná, ha ilyen jeleneteket tudna felvenni.   8/10