True Romance

Tiszta románc

Tony Scott (1993)

Nagyon régen láttam és anno egyáltalán nem kapott el, illetve nem is emlékeztem már a javára, úgyhogy itt volt az ideje pótolni. Végre kiderül számomra is, hogy miként működik Tony Scott és Tarantino furcsa párosítása!

De sajnos felnőtt fejjel sem tudom átérezni az istenítéseket. Kezdve egyből a legelejével, ahogy megismerjük a szerelmeseket. Nekem egyből beletörik a bicskám. Szól Zimmer teljesen helyzetidegen, könnyed, furcsa zenéje (végig nagyon zavaró) és zagyvaságokat beszél ez a két, mindenféle kémiát nélkülöző karakter. Egyszerűen nem tudom hova tenni. Ha az volt a cél, hogy elemeljék a maffia száltól, az sikerült, csak sajnos önmagukban nem jók se a színészek, se a párbeszédeik, se a jeleneteik rendezése. Például a bonyodalmakat beindító gyilkosság szerintem teljesen a semmiből jön, egyáltalán nem következik az expozícióban megismert szereplő karakteréből. És sajnos később sem lesz jobb a helyzet. Egészen a film végéig kilóg a képből a film lényege.

Ellenben! Minden ami a bűnügyekkel, a mellékszereplőkkel kapcsolatos, egy teljesen más szintet képvisel. Hopper és Walken jelenete eszméletlen, Gandolfini überkirály, Gary Oldman, Bronson Pinchot, Saul Rubinek, Tom Sizemore... Mindenki brillírozik! Egyértelműen a mellékszereplők filmje. A hosszú, karizmára és velős párbeszédekre építő jelenetek megmentik az élményt. Ebben Tony Scott éppen annyira elkapta Tarantino stílusát, mint amennyire nem érzett rá a szerelmi szálra... Ambivalens, egyenetlen film, de egyes jelenetei filmtörténeti remekművek.   7/10