Candyman

Kampókéz

Nia DaCosta (2021)

Totál felesleges múltba révedéssel (technikailag előretekintéssel) indít, amire aztán csak minimum egy óra elteltével (igazából lehet, hogy jóval több) csatol vissza. Annyira felbosszant ez a trend, hogy elmondani nem tudom. Egy film nyitánya szinte a legfontosabb része. Be kell rántania az élménybe, de mostanában valamiért feszt ilyen olcsó húzásokkal próbálkoznak. Kedves filmkészítők! Ismételten elmondom! Ne féljetek a saját történetetektől! A film eleje azért van, hogy ott a történet elkezdődjön. Érdemes tehát ott megkezdeni azt. Nem kell megköszönni.

– A legkevésbé sem átélhetőek a karakterek. A főszereplő a legproblémásabb, mert róla egyetlen pillanatra sem lehet elhinni azt, akinek megpróbálják beállítani.

– A filmvégi eszkalációban elég zavaros kapcsolódások vannak. Pl. a Colman Domingo által játszott Burke egy lépésben vált át a rejtélyes segítő karakterből megszállott őrültté.

– A feszültségkeltés nem igazán érvényesül, úgyhogy a hirtelen lecsapott lezárás nagyon nem működik.

– A narrációval megtámogatott bábos animációs jelentek nagyon B filmes húzások.

– A szinkron rémes.

Persze azért került annyi pénz meg figyelem az egészbe, hogy a jelenetek java hatásos és jól van megrendezve. Csak sajnos a tonális, narratív meg koncepcionális baklövések miatt ez nem tud érvényesülni. Meh.   5/10