Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája

Destin Daniel Cretton (2021)

Az elején még csak az volt a bajom, hogy a poénok nem ülnek. Awkwafina erőlködve haknizik magával, mert amúgy semmilyen karaktere nincs, csak azért van benne a filmben, hogy legyen valaki, aki hülyének tetteti magát és ostobán vigyorog. Majdnem teljesen Disney féle comic relief, de klasszikus típusból van több is. Például a sültbolond Ben Kingsley meg az arc nélküli szárnyas izé. De ez még nem elég! Itt van a nagyon fontos univerzumépítő karakter, akinek - bár szerepelt már legalább X korábbi filmben, de még nem tudtam megjegyetni a nevét, és most direkt nem nézem meg - kizárólag belengető, sejtetgető célja van, a film történetéből inkább kilóg, minthogy építené. Gázos dolgokról lévén szó, a levél, ami összehozza a testvéreket, mint plot device. Külön szuper, hogy abban a pillanatban törnek rájuk a gonoszok, amikor rájönnek, hogy az egész átverés. Imádtam! (Ja, nem.)

– Bezárják őket a tömlőcbe, ahol szabadon kóricálnak meg haverkodnak. Logikus!

– A labirintusos akció papíron biztos jó elképzelés volt, de a végeredmény egy jellegtelen, látványtalan, súlytalan, tét nélküli, gyengye cgi-vel előadott időhúzás. A felhőkarcolós detto.

– Remélem mindenki csorgatta a nyálát az BMW iX3-ra! Pár évvel ezelőtt azért még gusztusosabbak voltak a termékelhelyezések.

– Ezek a gagyi, megjegyezhetetlen, hangulat nélküli "modern" zenék totál kilógnak.

– A szinkron is vacak.

Összességében az a levonandó következtetésem (megint), hogy a Marvel túl profi lett. Egyetlen izgalmas karakter sincs, mindenki egy ismerős, bevált típus. Csak itt még az is rontja a helyzetet, hogy a színészek alulteljesítenek. Igen, még Tony Leung is. Karizmáról, igazán izgalmas figuráról pedig közel sem beszélhetünk. Az akciók szokás szerint kapkodóak és átláthatatlanok. Kiforrott, ám lelketlen, érdektelen alkotás.   4/10