Changing Lanes

Ütközéspont

Roger Michell (2002)

Félremennek a hangsúlyok. Végtelen hosszúnak érződik a nap. Az idő múlása nagyon rosszul van érzékeltetve. Ennyi esemény egy hétbe is nehezen férne bele. Ilyen intenzív érzelmi hullámvasutat képtelenség ennyi idő alatt bejárni. Hovatovább a fordulatok is igen problémásak és forgatókönyv szagúak. Leírva lehet, hogy működtek, de az egyik legfontosabb momentum pl., mikor Szemjúelell elkezd balhézni az iskolában, teljesen idegennek és feleslegesnek érződik... Túl filmszerű minden, a játékidő előrhaladtával egyre inkább elrugaszkodik a valóságtól, irreálisan drámai akar lenni.   5/10

– A zene irtó gagyi. Az a fajta, ami talán még a maga idejében sem tűnhetett jó ötletnek.