Dune: Part One

Dűne

Denis Villeneuve (2021)

Hű adaptáció. Van értelme ennek a kifejezésnek? Valaki felhasznál egy korábbi gondolatot vagy művet, és kész a baj. Innentől egyszerűen képtelenség önmagában értékelni az alkotást. Van értelme ezeket összehasonlítani? Nem lehetne inkább önállóan megítélni és univerzálisan, kizárólag a saját tulajdonságai alapján kritizálni? Már ott kiakad mindenki, amikor folytatást készítenek vagy rebootolnak valamit. De mi van akkor, ha pl. egy könyvből készítenek filmet? Az összehasonlítás még csak nem is lehetséges! Illetve dehogynem, mivel megteszi nagyjából mindenki... Tudom, most én vagyok a fehér holló, mert nekem - sokakkal ellentétben - valamiért képes rá az agyam, hogy elkülönítsem egymástól ezeket az azonos alapokon nyugvó műveket. Nem helyezem ezzel senki fölé magam, csak tényt állapítok meg. Rémesen bosszantó egyébként ez a szemszög, mert a rengeteg complain túlnyomó része lazán, egy lépésben visszavezethető valamilyen korábbi művel szemben elkövetett sérelemhez... Nem azt mondom, hogy én vagyok a fény az alagút végén, de szerintem törekedni kellene arra, hogy minden műalkotást önmagában értékeljünk. Mert aggódom, hogy mi lesz az emberiséggel 2100-ban, amikor a 7. verziót kell megítélni. Káosz, háború, éhínység, elkerülhetetlenül.

Szóval a kritikákat olvasva, tényleg minden számba vehető szempontból van valami probléma a filmmel. Kevés a beszéd, sivár a látvány, túl hosszú, miért csak a fele, kevés a magyarázat, nincs mélység, üres az egész, önismétlő, nincs humor... Ezek közül én egyiket sem tudom magaménak érzeni. Villeneuve a bizonyos körökben lenézett, Blade Runner 2049-ben tökélyre fejlesztett stílust viszi tovább. A legfontosabb tényező a látvány. Aprólékosan kidolgozott, tekintélyt parancsoló, brutalista. Nyilván ez is böki valaki szemét, de ez csupán ízlés kérdése. A minőségre jöhet panasz, csak az nyilván nem lesz jogos. Az élmény támogatására most is itt van Hans Zimmer, aki kb. élete zenéjét írta. Lehengerlő. Felismerhetetlen, ritmustalan zajokat és embertelen hangon üvöltő női kórust használ a legtöbbet. Szokatlan, de egységes és drámai. A színészek hibátlanok. Elsősorban Rebecca Ferguson viszi el a show-t, de Timothée Chalamet most is bizonyítja rátermettségét. Törékeny és karizmatikus. Ritka nagy tehetség. Jason Momoa, Stellan Skarsgård, Dave Bautista, Oscar Isaac és meglepő módon Zendaya is telitalálat. De igazából senkiről nem lehet rosszat elmondani.

Minden filmben, de egy ekkora költségvetésű, mainstreamnek számító filmben különösen fontos megtalálni az előadás mikéntjének egyensúlyát. Villeneuve a már éppen csak mainstream irány követője. Könnyen érthető, de keveset mond. Nem magyaráz el szinte semmit. Éppen annyit foglalkozik a karakterekkel, a motivációkkal, a történettel, hogy a nézőnek a fejében kelljen játszania a miértekkel. Ezért a lassúság, ezért a sok szemlegeltetés. És ettől működik a misztérium. Szikár, kihegyezett, de iszonyúan átgondolt a forgatókönyv. Villeneuve egy mérnök pontosságával lavírozik. Érzésre minden plusz infórmációval fennállt volna a magyarázkodás érzetének esélye. Magyarán butább, egyszerűbb, kiismerhetőbb lett volna. Talán ezért mondják sokan üresnek és ezért tűnnek önismétlőnek a látomások. Pedig az álomszerűség csak így működik igazán. A film talán legizgalmasabb része Paul Atreides vívódása.

Nem mintha nagyon védelemre szorulna a film, elvégre az aggregátor oldalakon, meg mindenhol igen jól szerepel. Az én buborékomban mégis elég sokan panaszkodtak a fent taglaltakra. De ez már csak így megy. Az emberek mindig keresnek valamit az adaptációkban, amit nem kaphatnak meg. Van egy viszonyítási alap és képtelenség nem hozzámérni az újat. Én is láttam Lynch verzióját, megnéztem Jodorowsky szélmalomharcát, olvastam a könyvet, játszottam a játékokkal, de nem fogom hasonlítani egyikhez se. Lehet nem szeretni az arányait vagy a stílusát, de ettől még ugyanúgy egy egységes, átgondolt, végtelenül profi munka. És könyörgöm, ne az alapján ítéljük meg, hogy mihez képest milyen... Ez egy fantasztikus film. Egy olyan ritka csillagállás, amikor egy erős kezű rendezőre bíznak irdatlanul sok pénzt, és az komolyan vehető, nehezen kikezdhető, jelentős művészi értékkel rendelkező, ám mégis közérthető, mindenki számára élvezhető művet tesz le az asztalra. Meg kell becsülnünk, mert ilyesmi nagyon ritkán jön össze. Remélem minden Villeneuve tervei szerint alakul a folytatással, mert ő is és mi is megérdemelnénk végre egy ilyen gigantikus sci-fi eposzt.   9/10

Szerk. 2022.12.29.: Harmadszorra, kalibrált OLED TV-n, HDR-ben, ordító fejhallgatóval ez maga a tökély.   10/10