Licorice Pizza

Paul Thomas Anderson (2021)

Amit most le fogok írni, annak semmi értelme nincs. Mert még a hülye is látja, hogy PTA új filmje micsoda profizmussal, kötetlenséggel, kifinomult művészi érzékkel készült. Fantasztikus zenék, csodás fényképezés, hibátlan színészi munka. A hangulat már-már varázslatos, a korábrázolás szintén lenyűgöző. Intenzív, hosszan és átgondoltan felépített jelenetek sorában, érdekes karaktereket bemutatva beszél örökérvényű, szerelemmel, felnövéssel kapcsolatos dolgokról. Nem is beszélve az érett humorról, amit nagyon kevesen tudnak ilyen zseniálisan használni. De!

Nem áll össze egy sziklaszilárd egységgé, mint a korábbi filmjei. Szuper amikor elkap a hangulat, de ahányszor megteszi, annyiszor el is enged. Nem tudok mást felhozni, mint azt, hogy ezekkel a szereplőkkel, akik bár rémesen viccesek, egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Csaponganak, és a film egyes pontjain teljesen másnak tűnnek, mint másikakon. Ambivalens. Futnak erre, futnak arra, aztán béna módon összeütköznek, amikor a nagy pillanat már tényleg túl nagy giccs lett volna. Lehet, hogy rossz pillanatban kapott el, vagy nem nekem készült, vagy nem is tudom... Lehet, hogy nincs olyan jó, mint a híre? Lehet, hogy a PTA rajongók sem merik beismerni, hogy a mester nem minden műve mesteri? Akárhogy is, azt látni lehet, hogy mindenki irtóan élvezte a szerepét és a forgatást (Bradley Cooper volt nálam az MVP). PTA kiélhette magát és én is jól szórakoztam. Aztán lehet, hogy amikor tíz év múlva újranézem, mert addigra mindenki elfelejtette, sokkal jobban fog tetszeni, és én buzdítok majd mindenkit a megnézésére.   7/10