Doctor Strange in the Multiverse of Madness

Doctor Strange az őrület multiverzumában

Sam Raimi (2022)

Főleg az erős rendezői kézlenyomattal rendelkező Batman után nagy a kontraszt ismét egy tucat Marvel filmet megnézni. Bevetnek fiatal tehetségeket, vagy nagy öreget, mint most Raimi, de az élmény majdnem mindig ugyanaz. Csak pillanatokra sejlik át Raimi öröksége. Tőle, illetve a producergárdától olcsó kikacsintásokra futja csak. Gyenge áthallások ezek, pár másodperc a korábbi munkáiból csupán azért, hogy egy újabb réteget lehessen beleolvasztani a Disney-Marvel mindent elemésztő bödönjébe. Kicsit véresebb, meg van pár jump scare. Na bumm! Semmi jó nem sül ki ebből, ahogy abból sem, hogy megjelennek X-menek, meg akárkik. Ürességtől konganak ezek a karakterek, értelmüket csak más művekben való szereplésüknek köszönhetik, ebben a filmben egyszerű porhüvelyek. Szokás szerint a tétek most is hatalmas kilengésekkel működnek. A súlyok kizárólag jeleneten belül értelmezhetők, egy következő jelenetben nevetségessé, túl komollyá tesznek bármit. Tulajdonképpen bármikor bármi megtörténhet, senkinek nem tűnne fel. Az érzelmi oldal ennek köszönhetően teljesen nevetséges. A cgi viszont most meglepő módon viszonylag jól néz ki, egészen addig, ameddig nem a való világban mozognak a karakterek. Onnantól nagyon kilóg a green screen és teljesen művivé válik. Ja, és egy jó negyed órat simán ki lehetne vágni belőle... De amúgy kikapcsol és elszórakoztat, mint a korábbiak. Nem vagyok én ellene ennek, de sajnos iszonyú messze van attól, hogy komolyan tudjam venni.   6/10