Top Gun: Maverick

Joseph Kosinski (2022)

Minden magát valamire tartó filmkedvelőnek meg kell jegyeznie ezt-azt, amiből látszik, hogy ő valójában lenézi ezt az alantas szórakozási formát. Pedig ennek a váratlan fehér hollónak az egyöntetű kritikai és nézői sikere egyértelműen jelzi, hogy mennyire nehéz egy jó blockbustert összepakolni. Most tűnik csak fel igazán, hogy milyen rég nem láttunk már egy épkézláb, klasszikus felütésű, látványorientált, hollywoodi akciófilmet (ami nem szuperhősfilm). Nem tudom, hogy ez most elindít e valamit, de sajnos kétlem. Ilyen ritka együttállásban nem nagyon lehet bízni. Ezek a valóságban felvett, elképesztően látványos felvételek most kb. mindent megérnek nekem. Visszaadják a nagyköltségvetésű filmekbe vetett hitemet, melyet már rég el is felejtettem. Még a keményen tolt US Navy propaganda sem böki a csőrömet, ha ennyire elkényeztetnek közben. A másik fontos tényező, hogy nosztalgiát ennyire átgondoltan és éretten közönségfilmen kezelni talán még nem is láttunk. Az eredeti film minden aspektusára reagál valamilyen szinten, és teszi mindezt úgy, hogy aktuális tud lenni, hű az örökségéhez és hű önmagához. Kiválóan használja a humort is, pedig 36 év alatt nem keveset változott a világ. A technológiai fejlődést, a filmtechnika mai tudását maximálisan maga oldalára állítja. Nem esik irrális túlzásokba, hanem törekszik az egyensúlyra. Alázatos a nézővel, a történettel és filmkészítés minden oldalával. Tényleg hiheteten együttállás. Köszönet érte.   8/10 9/10