The Avengers
Bosszúállók
Joss Whedon (2012)
Soha nem látott méretű felhajtás után, már nincs olyan ember, aki ne tudna mindent a filmről. Ugyanez lesz a helyzet a Prometheus-szal, és gondolom ezek után minden blockbusternek szánt egyéb alkotással. Vírusvideók, előzetesek, az előzetesek előzetesei, poszterek, forgatási képek minden mennyiségben. Úgy látszik ez most az új trend. Biztosra akarnak menni, tehát elköltenek egy vagyont arra, hogy tuti, hogy bejöjjön a filmre áldozott amúgy is elképesztő összeg. Logikus. Persze ki van ez számolva, tudom én, csak nem értek vele egyet.
Az érdekesség kedvéért egy kis összehasonlítás:
The Avengers, mint popcorn mozi: 220M $ készítési költség + 100M $ marketing költség = 320M $ össz. költség.
Young adult, mint jól kivitelezett dráma sztárokkal: 12M $
Like Crazy, mint low-budget dráma: 250e $ (DSLR kamerával filmezve)
Enter the Void, mint látvány-orientált kísérleti film: 13M $ (becsült).
Konklúzió nincs, a számok csak simán érdekesek.
A felfokozott várakozás soha nem segít egy filmnek, amikor a moziba beülve hoznia kell az előzetesen ígért élményt. Ha nem kápráztat el azonnal, nehezebb beilleszkedni a történetbe, úgyhogy igen nagy a nyomás ilyenkor a rendezőn. Joss Whedon előzőleg inkább sorozatokat rendezett. Hogy miért esett rá a választás, azt a Marvel tudja csak igazán, mindenesetre nagy próbatétel ez számára. Nem titok, hogy nem tartoznak a kedvenceim közé a könnyed, látvány-orientált filmek. Ez mégis érdekelt, több okból kifolyólag. Az egyik, hogy a sok pozitív visszajelzés után, végre tényleg látok-e egy minden ízében működő popcorn mozit. A másik pedig, hogy életképes-e a leg-koncepció, amikor összezsúfolják a sztárokat, valamint mindenből többet és jobbat ígérnek.
Abszolút pozitívan álltam hozzá. Vártam a filmet és vidáman, jókedvűen mentem a moziba. Az érzéseim mégis vegyesek. Nem rossz film, ezt leszögezném előre. De... A majd két és fél órás játékidőt már megint nem sikerült üresjárat nélkül kitölteni. A repülő bázison (vagy min) folytatott beszélgetések környékén jutott először eszembe, hogy kicsit unatkozom. Annak ellenére, hogy látszólag folyamatosan történik valami, mégse megy előre, megtorpan. A repülő támadása utáni akció, a gép szerelése stb. egyáltalán nem viszi előre a történetet, ez csupán látvány, a megcélzott játékidő kitöltése. Ehelyett például kifejthették volna jobban, hogy a végén visszatérő Hulk, miért tudja mégis kontrollálni a dühét és gondolkodni, mikor előzőleg látványosan mindenki (beleértve magát dr. Bannert is) tartott az átváltozástól. Mark Ruffalo egyébként kiemelkedik a színészek mezőnyéből, bár róla már lehetett tudni, hogy igen sokrétű a tehetsége. Azért a többiek sem panaszkodhatnak, mindenki hozza amit kell, de jelentős pozitívumot rajta kívül nem tudok megemlíteni. A történetben más zavaró különösebben nincsen, bár a földhözragadtabbaknak (mint pl. én), lehet, hogy nehezére esik, a földön pisztollyal több száz idegenre lövöldöző Scarlett Johanssont vagy a háztetőn rostokoló, mégis mindig, mindenkor jó helyen levő Jeremy Rennert megemészteni. Ami viszont nagyon jól sikerült, az a poénok adagolása. Szerencsére nem vették magukat komolyan a készítők, sokszor váratlanul és hatásosan húznak elő valamit. A karakterek közti különbségek is hangsúlyosak, a beszélgetéseik során remekül kiütköznek a származásbeli, történetükből adódó különbségek. Utána jutott eszembe, hogy egyszer sem figyeltem fel a zenére, ez egyértelmű negatívumként fogható fel. Alan Silvestri ezúttal túlságosan a háttérbe húzódott. Nem úgy a szinkron, ami a mai viszonylatban feltűnően természetesnek hatott (ez nagy szó tőlem, szinkrongyűlölőtől).
Mindent összevetve jó filmnek tartom, de egyáltalán nem jelentős alkotásnak. Látszik, hogy mindenben igyekeztek a jóra törekedni. Nincs is olyan része, ami kimondottan rossz szájízt hagyna maga után. Hogy nem nyűgözött le, tulajdonképpen két okra vezethető vissza, de az egyik közvetlen következménye a másiknak. Végeredményben a rendezőt tudom okolni, mert egy határozottan csak a saját feje után menni akaró, karakteres alkotó, sokkal egyedibbet tudott volna kihozni belőle. A filmstúdiók azonban nagy cégek, a nagy cégeket pedig csak a profit érdekli. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, miszerint a könnyen irányítható, középszerű, de biztos eredményt hozó rendező, sokkal jobban megfelel ezeknek a céloknak. Esély a változásra? Nem hiszem, hogy lenne. Aki már kellően kiismerte a hollywoodi filmeket, inkább nézzen körül más országok filmjei között. Érdemes. 6/10
Joss Whedon (2012)
Soha nem látott méretű felhajtás után, már nincs olyan ember, aki ne tudna mindent a filmről. Ugyanez lesz a helyzet a Prometheus-szal, és gondolom ezek után minden blockbusternek szánt egyéb alkotással. Vírusvideók, előzetesek, az előzetesek előzetesei, poszterek, forgatási képek minden mennyiségben. Úgy látszik ez most az új trend. Biztosra akarnak menni, tehát elköltenek egy vagyont arra, hogy tuti, hogy bejöjjön a filmre áldozott amúgy is elképesztő összeg. Logikus. Persze ki van ez számolva, tudom én, csak nem értek vele egyet.
Az érdekesség kedvéért egy kis összehasonlítás:
The Avengers, mint popcorn mozi: 220M $ készítési költség + 100M $ marketing költség = 320M $ össz. költség.
Young adult, mint jól kivitelezett dráma sztárokkal: 12M $
Like Crazy, mint low-budget dráma: 250e $ (DSLR kamerával filmezve)
Enter the Void, mint látvány-orientált kísérleti film: 13M $ (becsült).
Konklúzió nincs, a számok csak simán érdekesek.
A felfokozott várakozás soha nem segít egy filmnek, amikor a moziba beülve hoznia kell az előzetesen ígért élményt. Ha nem kápráztat el azonnal, nehezebb beilleszkedni a történetbe, úgyhogy igen nagy a nyomás ilyenkor a rendezőn. Joss Whedon előzőleg inkább sorozatokat rendezett. Hogy miért esett rá a választás, azt a Marvel tudja csak igazán, mindenesetre nagy próbatétel ez számára. Nem titok, hogy nem tartoznak a kedvenceim közé a könnyed, látvány-orientált filmek. Ez mégis érdekelt, több okból kifolyólag. Az egyik, hogy a sok pozitív visszajelzés után, végre tényleg látok-e egy minden ízében működő popcorn mozit. A másik pedig, hogy életképes-e a leg-koncepció, amikor összezsúfolják a sztárokat, valamint mindenből többet és jobbat ígérnek.
Abszolút pozitívan álltam hozzá. Vártam a filmet és vidáman, jókedvűen mentem a moziba. Az érzéseim mégis vegyesek. Nem rossz film, ezt leszögezném előre. De... A majd két és fél órás játékidőt már megint nem sikerült üresjárat nélkül kitölteni. A repülő bázison (vagy min) folytatott beszélgetések környékén jutott először eszembe, hogy kicsit unatkozom. Annak ellenére, hogy látszólag folyamatosan történik valami, mégse megy előre, megtorpan. A repülő támadása utáni akció, a gép szerelése stb. egyáltalán nem viszi előre a történetet, ez csupán látvány, a megcélzott játékidő kitöltése. Ehelyett például kifejthették volna jobban, hogy a végén visszatérő Hulk, miért tudja mégis kontrollálni a dühét és gondolkodni, mikor előzőleg látványosan mindenki (beleértve magát dr. Bannert is) tartott az átváltozástól. Mark Ruffalo egyébként kiemelkedik a színészek mezőnyéből, bár róla már lehetett tudni, hogy igen sokrétű a tehetsége. Azért a többiek sem panaszkodhatnak, mindenki hozza amit kell, de jelentős pozitívumot rajta kívül nem tudok megemlíteni. A történetben más zavaró különösebben nincsen, bár a földhözragadtabbaknak (mint pl. én), lehet, hogy nehezére esik, a földön pisztollyal több száz idegenre lövöldöző Scarlett Johanssont vagy a háztetőn rostokoló, mégis mindig, mindenkor jó helyen levő Jeremy Rennert megemészteni. Ami viszont nagyon jól sikerült, az a poénok adagolása. Szerencsére nem vették magukat komolyan a készítők, sokszor váratlanul és hatásosan húznak elő valamit. A karakterek közti különbségek is hangsúlyosak, a beszélgetéseik során remekül kiütköznek a származásbeli, történetükből adódó különbségek. Utána jutott eszembe, hogy egyszer sem figyeltem fel a zenére, ez egyértelmű negatívumként fogható fel. Alan Silvestri ezúttal túlságosan a háttérbe húzódott. Nem úgy a szinkron, ami a mai viszonylatban feltűnően természetesnek hatott (ez nagy szó tőlem, szinkrongyűlölőtől).
Mindent összevetve jó filmnek tartom, de egyáltalán nem jelentős alkotásnak. Látszik, hogy mindenben igyekeztek a jóra törekedni. Nincs is olyan része, ami kimondottan rossz szájízt hagyna maga után. Hogy nem nyűgözött le, tulajdonképpen két okra vezethető vissza, de az egyik közvetlen következménye a másiknak. Végeredményben a rendezőt tudom okolni, mert egy határozottan csak a saját feje után menni akaró, karakteres alkotó, sokkal egyedibbet tudott volna kihozni belőle. A filmstúdiók azonban nagy cégek, a nagy cégeket pedig csak a profit érdekli. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, miszerint a könnyen irányítható, középszerű, de biztos eredményt hozó rendező, sokkal jobban megfelel ezeknek a céloknak. Esély a változásra? Nem hiszem, hogy lenne. Aki már kellően kiismerte a hollywoodi filmeket, inkább nézzen körül más országok filmjei között. Érdemes. 6/10
Hát akkor egy rövid elemzés egy kissé elfogult képregényes rajongótól:
VálaszTörlésVeled ellentétesen én "félve" ültem be a moziba, mert nem akartam csalódni! Tudtam, hogy komoly feladat ennyi erős karaktert egy filmbe összehozni, és élvezhető mozifilmet készíteni belőle! Sok visszautalás volt a filmben a szereplők önálló filmjeikre, ami nem feltétlenül rossz, de egy olyan nézőnek, aki nem látott minden részt, annak kicsit zavaró lehet, bármennyire is leegyszerűsítik is azt. Talán éppen emiatt tűnt, hogy a filmben "üresjárat" van. Sokkal ellentétben én az utolsó másodpercig bent maradtam a moziban, mert tudtam, hogy mint minden Marvel filmben, itt is lesz egy kis "előzetes" a végén, ami előkészíti a következő részt! És lám megjelent Thanos, aki Loki nyomába sem fog érni, mint következő "főellenség". Ezért én ezt a filmet, a sok szöveggel meg a végére hagyott fél órás akcióval, egy előzetes filmnek tudom be, és várom a folytatást! Emlékezzünk csak vissza a Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége c. filmre. A film felépítését talán ehhez tudnám a legjobban hasonlítani! Egymás számára ismeretlen szereplők, mindenki a maga ura, de a közös cél érdekében képesek összefogni!
Egy kis kitérő Hulkra:
"A Fantasztikus Négyesből ismert Reed Richards segítségével Banner elérte, hogy az ő agya uralkodjon Hulk testében."
Lehetett volna a filmben erre utalás, de akkor már egy új szereplőt is belevontak volna a filmben, ami még jobban összezavarta volna azokat a nézőket, akik nem ismerik a hősök történeteit! Egyébként Mark Ruffalo az eddigi legjobb és legszimpatikusabb Hulk!
Rengeteg dolgot tudnék még írni a filmmel kapcsolatosan, de dolgoznom kell! :)
Ha a képregényes filmeket nézzük, akkor 9/10.
Ha filmként tekintjük, akkor egy 7/10-es értékelést megérdemel.
"Végeredményben a rendezőt tudom okolni, mert egy határozottan csak a saját feje után menni akaró, karakteres alkotó, sokkal egyedibbet tudott volna kihozni belőle."
VálaszTörlésWhedon ilyen, és erre a filmre ő volt a lehető legjobb választás. A rossz szájíz, ami a végén benned (és - bevallom - bennem) maradt tehát nem feltétlenül az ő hibája, hanem a sok kompromisszumé, amit hoznia kellett a stúdió nyomására. Lehet, hogy az ő neve volt kint a film végén, mint forgatókönyvíró és rendező, de elhiheted, hogy itt mindenben a Marvel irányított már a legelejétől kezdve.
És hogy arra a kérdésre is válaszoljak, hogy miért ő a tökéletes választás.
1) A Marvelnél ő viszi (vagy már csak vitte, nem tudom) az Astonishing X-Men képregénysorozatot, konkrétan a halálból hozva vissza a mutánsok iránti megcsappant érdeklődést. Neki köszönhetően az X-Men sikeresebb, mint valaha.
2) Igazi geek, képregényrajongó, belülről ismeri a Marvel világát, és egyébként is hatalmasnak tiszteletnek örvend geek körökben. Ráadásul komoly tapasztalata van az ilyen - látszólag össze nem illő - karakterek összemesélésében. Ő az ilyen csapatalapú sztorik mestere, ezt a képregények mellett több kultsorozat is bizonyítja, mint például a Buffy, Angel, Firefly hármas.
Az hogy a dialógusok és a poénok jól sikerültek, szerintem egyértelműen az ő érdeme, hiszen neki ez megy igazán. A sztori meg láthatóan készen volt már, neki csak egy egységes forgatókönyvvé kellett kalapálnia valahogy. Számtalan ponton meg lehetett kötve azért a keze, így én nem tudom hibáztatni, sőt, igazából borzasztóan örülök, hogy helyt tudott állni, és nem roppant bele a stúdió és a közönség konstans nyomásába.
Igen. Valószínűleg igazad van. Vagyis nem tudom Whedon mennyire ment volna el abba az irányba, ami már nekem is jobban tetszik (ha nem kötik a kezét), de tulajdonképpen mindegy. Érezni a nyomást, de megfoghatatlan egy stúdiót okolni, még ha tényleg ők is a "sárosak". Ameddig a másodpercnyi sötétség után a rendező neve jelenik meg nagy betűvel, hirdetvén, hogy büszke a produkciójára, addig én őt fogom okolni. Nem újkeletű a dolog. Lásd példaként mondjuk a Dűne filmet (Lynch nem is vállalta a nevét) vagy A forrás-t... Sajnos az ilyen gazdaságilag kulcsfontosságú produkciókon meglátszik, hogy csak a pénz diktál. Minél több zseton forog kockán, minél kifinomultabb és professzionálisabbá válik egy iparág, annál jobban szabályozzák és veszíti el az egész a lelkét. Ugyanúgy megfigyelhető ez a Forma 1-en vagy a játékiparágon. Még a mindig minőséget szállító Blizzard is túlságosan a biztonságra ment a Starcraft 2-vel. Ugyanúgy közrejátszanak ebben a média komolyabb szereplői, amikor bizonyos kiváltságokért cserébe pozitívan nyilatkoznak (Call of Duty MW3 kritikusok és játékosok nézeteltérés), de nem is folytatom. Az összekoldult pénzekből varázsoló, szívvel és vasakarattal dolgozó rendezők filmjeihez nem, vagy csak igen ritkán érhetnek fel. Punktum. :P
VálaszTörlésKomoly próbája lesz most a sci-fi-nek, mint stílusnak a Prometheus-szal és Cuarón bácsi új filmjével. Cuarón mondjuk nehezen tudná átugrani Children of Men zsenialitását, de ne legyen igazam. :)