The Avengers

Bosszúállók
Joss Whedon (2012)

Soha nem látott méretű felhajtás után, már nincs olyan ember, aki ne tudna mindent a filmről. Ugyanez lesz a helyzet a Prometheus-szal, és gondolom ezek után minden blockbusternek szánt egyéb alkotással. Vírusvideók, előzetesek, az előzetesek előzetesei, poszterek, forgatási képek minden mennyiségben. Úgy látszik ez most az új trend. Biztosra akarnak menni, tehát elköltenek egy vagyont arra, hogy tuti, hogy bejöjjön a filmre áldozott amúgy is elképesztő összeg. Logikus. Persze ki van ez számolva, tudom én, csak nem értek vele egyet.

Az érdekesség kedvéért egy kis összehasonlítás:
The Avengers, mint popcorn mozi: 220M $ készítési költség + 100M $ marketing költség = 320M $ össz. költség.
Young adult, mint jól kivitelezett dráma sztárokkal: 12M $
Like Crazy, mint low-budget dráma: 250e $ (DSLR kamerával filmezve)
Enter the Void, mint látvány-orientált kísérleti film: 13M $ (becsült).
Konklúzió nincs, a számok csak simán érdekesek.

A felfokozott várakozás soha nem segít egy filmnek, amikor a moziba beülve hoznia kell az előzetesen ígért élményt. Ha nem kápráztat el azonnal, nehezebb beilleszkedni a történetbe, úgyhogy igen nagy a nyomás ilyenkor a rendezőn. Joss Whedon előzőleg inkább sorozatokat rendezett. Hogy miért esett rá a választás, azt a Marvel tudja csak igazán, mindenesetre nagy próbatétel ez számára. Nem titok, hogy nem tartoznak a kedvenceim közé a könnyed, látvány-orientált filmek. Ez mégis érdekelt, több okból kifolyólag. Az egyik, hogy a sok pozitív visszajelzés után, végre tényleg látok-e egy minden ízében működő popcorn mozit. A másik pedig, hogy életképes-e a leg-koncepció, amikor összezsúfolják a sztárokat, valamint mindenből többet és jobbat ígérnek.

Abszolút pozitívan álltam hozzá. Vártam a filmet és vidáman, jókedvűen mentem a moziba. Az érzéseim mégis vegyesek. Nem rossz film, ezt leszögezném előre. De... A majd két és fél órás játékidőt már megint nem sikerült üresjárat nélkül kitölteni. A repülő bázison (vagy min) folytatott beszélgetések környékén jutott először eszembe, hogy kicsit unatkozom. Annak ellenére, hogy látszólag folyamatosan történik valami, mégse megy előre, megtorpan. A repülő támadása utáni akció, a gép szerelése stb. egyáltalán nem viszi előre a történetet, ez csupán látvány, a megcélzott játékidő kitöltése. Ehelyett például kifejthették volna jobban, hogy a végén visszatérő Hulk, miért tudja mégis kontrollálni a dühét és gondolkodni, mikor előzőleg látványosan mindenki (beleértve magát dr. Bannert is) tartott az átváltozástól. Mark Ruffalo egyébként kiemelkedik a színészek mezőnyéből, bár róla már lehetett tudni, hogy igen sokrétű a tehetsége. Azért a többiek sem panaszkodhatnak, mindenki hozza amit kell, de jelentős pozitívumot rajta kívül nem tudok megemlíteni. A történetben más zavaró különösebben nincsen, bár a földhözragadtabbaknak (mint pl. én), lehet, hogy nehezére esik, a földön pisztollyal több száz idegenre lövöldöző Scarlett Johanssont vagy a háztetőn rostokoló, mégis mindig, mindenkor jó helyen levő Jeremy Rennert megemészteni. Ami viszont nagyon jól sikerült, az a poénok adagolása. Szerencsére nem vették magukat komolyan a készítők, sokszor váratlanul és hatásosan húznak elő valamit. A karakterek közti különbségek is hangsúlyosak, a beszélgetéseik során remekül kiütköznek a származásbeli, történetükből adódó különbségek. Utána jutott eszembe, hogy egyszer sem figyeltem fel a zenére, ez egyértelmű negatívumként fogható fel. Alan Silvestri ezúttal túlságosan a háttérbe húzódott. Nem úgy a szinkron, ami a mai viszonylatban feltűnően természetesnek hatott (ez nagy szó tőlem, szinkrongyűlölőtől).

Mindent összevetve jó filmnek tartom, de egyáltalán nem jelentős alkotásnak. Látszik, hogy mindenben igyekeztek a jóra törekedni. Nincs is olyan része, ami kimondottan rossz szájízt hagyna maga után. Hogy nem nyűgözött le, tulajdonképpen két okra vezethető vissza, de az egyik közvetlen következménye a másiknak. Végeredményben a rendezőt tudom okolni, mert egy határozottan csak a saját feje után menni akaró, karakteres alkotó, sokkal egyedibbet tudott volna kihozni belőle. A filmstúdiók azonban nagy cégek, a nagy cégeket pedig csak a profit érdekli. Ezzel elérkeztünk a probléma gyökeréhez, miszerint a könnyen irányítható, középszerű, de biztos eredményt hozó rendező, sokkal jobban megfelel ezeknek a céloknak. Esély a változásra? Nem hiszem, hogy lenne. Aki már kellően kiismerte a hollywoodi filmeket, inkább nézzen körül más országok filmjei között. Érdemes.   6/10

Szerk. '25.01.19.: A gyerekekkel nézzük sorban az MCU filmeket. Most sokkal jobban szórakoztam rajta.   7/10