Tyrannosaur
Tirannoszaurusz
Paddy Considine (2011)
Mindig is tudtam, hogy a szigetországiak különös népek. A szó jó és rossz értelmében egyaránt. Legtöbbször irigykedünk rájuk, amikor az olyan jólszituált, művészetkedvelő, arisztokratikus népeket látjuk, mint amilyeneket például a Match Pointban találunk. Az élet azonban náluk sem csupán rózsaszín, nekik is van sötétebb oldaluk. A lakótelepi, kisvárosi övezetekben a túlélésért küzdő, egymással rivalizáló rétegben jócskán akadnak önző és kötekedő emberek. Érdemes megnézni például a Fish Tankben a helyüket kereső kamaszokat vagy Shane Meadows filmjeit (a zseniális This is Englandet például).
Amikor a régimódi, arrogáns és vörös (!) szigetlakó férfiemberek ebben a légkörben nehezen találják a helyüket, az egész egy igen robbanékony vegyületté válik. Peter Mullan, mint a rekedtesen dörmögő sebzett vad, tökéletes választás a címszerepre. Vagy saját magát adja, vagy teljesen kifogástalan az alakítása, mert egyből ráismerni a fent leírt körülményekre. A felesége nélkül teljesen egyedül maradt, nem tud magával mit kezdeni. Ordít róla, hogy segítségre van szüksége. Tör, zúz, ki tudja, hogy egyáltalán életképes e az ilyen ember, ha nincsen aki féken tartsa. A megoldás - kézenfekvően - a bemutatott férfikarakter női megfelelőjétől jön. Olivia Colman egy igazi nőt alakít, aki hasonlóan rossz helyzetben van. Esetlenül egymásra találnak, és végül ráéreznek arra, ami a néző számára már nyilvánvaló. A férfinak a nő, a nőnek a férfi kell. Kiegészítik egymást. Még ha nem is a klasszikus értelemben vett kapcsolat lesz az övék. Sajnos a női-férfi szerepek manapság annyira összemosódtak, hogy már egymagában az is üdítő, hogy ennyire férfias és ennyire nőies főszereplőket látni a vásznon. Hiánypótló alkotás, magabiztos rendezés az elsőfilmes Paddy Considine-től. Nemcsak jó színész, de jó rendező is. 7/10
Paddy Considine (2011)
Mindig is tudtam, hogy a szigetországiak különös népek. A szó jó és rossz értelmében egyaránt. Legtöbbször irigykedünk rájuk, amikor az olyan jólszituált, művészetkedvelő, arisztokratikus népeket látjuk, mint amilyeneket például a Match Pointban találunk. Az élet azonban náluk sem csupán rózsaszín, nekik is van sötétebb oldaluk. A lakótelepi, kisvárosi övezetekben a túlélésért küzdő, egymással rivalizáló rétegben jócskán akadnak önző és kötekedő emberek. Érdemes megnézni például a Fish Tankben a helyüket kereső kamaszokat vagy Shane Meadows filmjeit (a zseniális This is Englandet például).
Amikor a régimódi, arrogáns és vörös (!) szigetlakó férfiemberek ebben a légkörben nehezen találják a helyüket, az egész egy igen robbanékony vegyületté válik. Peter Mullan, mint a rekedtesen dörmögő sebzett vad, tökéletes választás a címszerepre. Vagy saját magát adja, vagy teljesen kifogástalan az alakítása, mert egyből ráismerni a fent leírt körülményekre. A felesége nélkül teljesen egyedül maradt, nem tud magával mit kezdeni. Ordít róla, hogy segítségre van szüksége. Tör, zúz, ki tudja, hogy egyáltalán életképes e az ilyen ember, ha nincsen aki féken tartsa. A megoldás - kézenfekvően - a bemutatott férfikarakter női megfelelőjétől jön. Olivia Colman egy igazi nőt alakít, aki hasonlóan rossz helyzetben van. Esetlenül egymásra találnak, és végül ráéreznek arra, ami a néző számára már nyilvánvaló. A férfinak a nő, a nőnek a férfi kell. Kiegészítik egymást. Még ha nem is a klasszikus értelemben vett kapcsolat lesz az övék. Sajnos a női-férfi szerepek manapság annyira összemosódtak, hogy már egymagában az is üdítő, hogy ennyire férfias és ennyire nőies főszereplőket látni a vásznon. Hiánypótló alkotás, magabiztos rendezés az elsőfilmes Paddy Considine-től. Nemcsak jó színész, de jó rendező is. 7/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése