Before Midnight
Mielőtt éjfélt üt az óra
Richard Linklater (2013)
Ha a Mielőtt felkel a nap nem kap folytatást, megmarad egy szűk réteg filmjének. Mai szemmel nézve túl modoros, hogy egymagában időt álló legyen. A beszélgetéseik persze izgalmasak, ám jobb esetben is inkább egy 90-es évekbeli, nosztalgiával élvezhető epizódnak tűnik, mint egy egyetemes szerelmi történetnek... De szerencsére kapott folytatást, és a Mielőtt lemegy a nap egy csapásra megváltoztatta ahogy az elődre tekintünk. Egyedülálló módon, a rendező és a két főszereplő összedugták a kobakjaikat és olyan folytatást írtak Jesse és Celine történetének, ami azzal, hogy ilyen életszerűnek és természetesnek hat, szintekkel emeli feljebb a minisorozat készítőit és magukat a filmeket is. Az egész mit sem ért volna a zseniális befejezés nélkül, és most ugyanezt érzem a harmadik rész után is.
Azzal, hogy ismét pofon egyszerűen kiragadnak egy napot az életükből és hagyják szabadon engedni a fantáziájukat, vajh miként élhetik életüket azok, akik kilenc év nélkülözés után kilenc évet hőn áhított igaz szerelmükkel tölthettek, valóra váltják a filmkedvelők álmát. Hosszú beszélgetéseik intenzívek és csapongóak - ahogy mondják is -, pont olyan, mint akiknek jó ideje nem volt idejük egymással foglalkozni. Az irány amerre tartanak eleinte még csak mosolygásra késztet, később viszont többször hangosan is felnevettem közben, mert tényleg olyan mintha saját magamat (magunkat) láttam volna. Tökéletesen ragadják meg a vita azon pontjait, amiket én is átélek imádott veszekedéseink során. Mulatságos, de közben sikerül eljutniuk arra szintre, amikor már mindketten csak a feladott álmaikat siratják egymás szemére hányva. Leleplező film, mert valamennyire mindenképpen összetöri az ember szívét. Ha bárki egy kicsit is hitt még abban, hogy létezik felhőtlen szerelem, most szembesül a valósággal. Itt van két ember akiket egymásnak teremtettek és kilenc év együtt élés után a szakadék szélén állnak. Azon a vékony ösvényen, ami már soha nem lesz szélesebb. Nem csak számukra, senki számára. És mégis ott az a befejezés. Még a beletörődés keserűsége mellet is annyira szívet melengető. Muszáj annak lennie, mert másba nem lehet kapaszkodni csak egymásba. Ha nekik sikerül, másnak is sikerülhet. 9/10
Ui.: 2022-ben kiderül.
Richard Linklater (2013)
Ha a Mielőtt felkel a nap nem kap folytatást, megmarad egy szűk réteg filmjének. Mai szemmel nézve túl modoros, hogy egymagában időt álló legyen. A beszélgetéseik persze izgalmasak, ám jobb esetben is inkább egy 90-es évekbeli, nosztalgiával élvezhető epizódnak tűnik, mint egy egyetemes szerelmi történetnek... De szerencsére kapott folytatást, és a Mielőtt lemegy a nap egy csapásra megváltoztatta ahogy az elődre tekintünk. Egyedülálló módon, a rendező és a két főszereplő összedugták a kobakjaikat és olyan folytatást írtak Jesse és Celine történetének, ami azzal, hogy ilyen életszerűnek és természetesnek hat, szintekkel emeli feljebb a minisorozat készítőit és magukat a filmeket is. Az egész mit sem ért volna a zseniális befejezés nélkül, és most ugyanezt érzem a harmadik rész után is.
Azzal, hogy ismét pofon egyszerűen kiragadnak egy napot az életükből és hagyják szabadon engedni a fantáziájukat, vajh miként élhetik életüket azok, akik kilenc év nélkülözés után kilenc évet hőn áhított igaz szerelmükkel tölthettek, valóra váltják a filmkedvelők álmát. Hosszú beszélgetéseik intenzívek és csapongóak - ahogy mondják is -, pont olyan, mint akiknek jó ideje nem volt idejük egymással foglalkozni. Az irány amerre tartanak eleinte még csak mosolygásra késztet, később viszont többször hangosan is felnevettem közben, mert tényleg olyan mintha saját magamat (magunkat) láttam volna. Tökéletesen ragadják meg a vita azon pontjait, amiket én is átélek imádott veszekedéseink során. Mulatságos, de közben sikerül eljutniuk arra szintre, amikor már mindketten csak a feladott álmaikat siratják egymás szemére hányva. Leleplező film, mert valamennyire mindenképpen összetöri az ember szívét. Ha bárki egy kicsit is hitt még abban, hogy létezik felhőtlen szerelem, most szembesül a valósággal. Itt van két ember akiket egymásnak teremtettek és kilenc év együtt élés után a szakadék szélén állnak. Azon a vékony ösvényen, ami már soha nem lesz szélesebb. Nem csak számukra, senki számára. És mégis ott az a befejezés. Még a beletörődés keserűsége mellet is annyira szívet melengető. Muszáj annak lennie, mert másba nem lehet kapaszkodni csak egymásba. Ha nekik sikerül, másnak is sikerülhet. 9/10
Ui.: 2022-ben kiderül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése