Deus Ex Musica #8
Michael Nyman - Water Dances: Stroking/Synchronising
A Fiú szobáját azóta még egyszer megnéztem és tovább érlelődött bennem a 10/10 gondolata. (Hülyeség, simán megérdemli.) Olyan erős érzelmeket vált ki természetességével és jóindulatú kedvességével, hogy bizonyos jelenetek egyenesen beleégtek az emlékezetembe. Ott van például az a rész, amikor fia halála után az apa folyton visszapörgeti a kedvenc szívfájdító részét abból a bizonyos zenéből, lánya és felesége pedig nem szól semmit. Ki akartam keresni, mert már az a pár másodperc is igen meggyőző, de az első megtekintés után Brian Eno hasonló kaliberű örök-érvényűje és a film zseniális zárójelenetei miatt elmaradt. Másodszorra már rákerestem és letöltöttem Michael Nyman - Water Dances for two Piano című lemezét. Hónapokig hánykolódott, majd meghallgattam, a várt hatás viszont elmaradt. Két zongorával se rossz, de valahogy mégsem az igazi. El is ment tőle a kedvem, hónapokig feledésbe merült, aztán a minap véletlen eszembe jutott és utánajártam.
Nagyjából ennyit kívántam szólni róla. Ezzel a videóval megtámogatva ez pont az a mű, amiről végképp nincs értelme értekezni. Álljon itt monolitként, mint zenei kalandozásaim egy fontos mérföldköve.
A Fiú szobáját azóta még egyszer megnéztem és tovább érlelődött bennem a 10/10 gondolata. (Hülyeség, simán megérdemli.) Olyan erős érzelmeket vált ki természetességével és jóindulatú kedvességével, hogy bizonyos jelenetek egyenesen beleégtek az emlékezetembe. Ott van például az a rész, amikor fia halála után az apa folyton visszapörgeti a kedvenc szívfájdító részét abból a bizonyos zenéből, lánya és felesége pedig nem szól semmit. Ki akartam keresni, mert már az a pár másodperc is igen meggyőző, de az első megtekintés után Brian Eno hasonló kaliberű örök-érvényűje és a film zseniális zárójelenetei miatt elmaradt. Másodszorra már rákerestem és letöltöttem Michael Nyman - Water Dances for two Piano című lemezét. Hónapokig hánykolódott, majd meghallgattam, a várt hatás viszont elmaradt. Két zongorával se rossz, de valahogy mégsem az igazi. El is ment tőle a kedvem, hónapokig feledésbe merült, aztán a minap véletlen eszembe jutott és utánajártam.
Nagyjából ennyit kívántam szólni róla. Ezzel a videóval megtámogatva ez pont az a mű, amiről végképp nincs értelme értekezni. Álljon itt monolitként, mint zenei kalandozásaim egy fontos mérföldköve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése