Detachment

Tony Kaye (2011)

Letaglózó. Összeszedték minden elképzelhető formáját a neveletlenség és lecsúszottság legocsmányabb bugyrainak, majd ránk ömlesztették. Külön-külön is hatásosak lettek volna, de a jó ritmusban összevágott, libasorban következő jelenetek együtt ütnek igazán. Pedig nem merném azt mondani, hogy nem demagóg és hatásvadász. Sok a negatívumból, de mégis átérezhető, mitöbb kényszerűen átélhető. Érzem a kórház szagát, érzem a tehetetlenség dühét, a főhős szánalmát és jóindulatát sajátomként élem meg; az atmoszférája szokatlanul erős. Megkapjuk hozzá a létező legszomorúbb szemű főszereplőt és egy rakás neves színészt, akik rendre hozzák is a formájukat. Depressziós, szinte kilátástalanságig nyomasztó valóság, de a lehetetlennel való küzdelem eszméje miatt igaz és hiteles.   7/10