Sexy Beast
Szexi dög
Jonathan Glazer (2000)
Kis túlzással elég megnézni a film első öt percét és ha az bejön, jól fogsz szórakozni. Szóval az indítás:
Ray Winstone fürdőgatyában tikkad a napon. Megközelítőleg négy másodperces időközzel jönnek a következő megjegyzések: "Oh, igen. / Istenverte pokol. / Szétizzadok. / Megpirulok. / Megfőlök. / Megsülök. / Tikkadok. / Olyan ez, mint a szauna. / Egy kemence. / Tojást lehetne sütni a hasamon. / Ohh... / Ooh, ez tényleg forró. / Kiakasztó. / Félelmetes. / Fantasztikus. / Kibebaszottul / fantasztikus." De mit jártatom itt a kezem, mikor tessék. A zene se épp mindegy.
A klipek utáni rutinból, debütálásként, ez több mint kielégítő nyitány. Vicces, látványos, felpörget a zene, letaglóz és megalapozza a befogadását az ígért fergetegnek. Az egész estés film azonban jóval összetettebb műfaj a videoklipnél. Különlegesnek különleges, de a fergetegességhez sajnos nem elég kiegyensúlyozott. Glazer nagy erőssége egyértelműen az erős karakterábrázolás, ám a tapasztalatlansága (vagy a megalománia?) miatt mégis épp ez rondít bele a képbe. Ben Kingsley pszichopatája tényleg eszméletlen alakítás, de rátehénkedik a szegényes cselekményre. A rövid játékidő ellenére is sikerült elnagyolni a karaktere által betöltött szerepet. Illetve alternatív megközelítésben, nekem nem volt annyira érdekes, hogy ennyi idő elteljen vele, akármennyire is körülötte forog a fő szál. De ez már legyen az én bajom. Ennek ellenére végig kisgyerekként csüngtem a TV-n, annyira érdekesnek és újnak tűnik még ennyi idő után is. 7/10
Jonathan Glazer eszméletlen nagy tempóban gyártja a filmjeit (13 év alatt 3). Én a Birth-öt is szerettem, de az Under the Skin már látatlanban is kedvenc.
Jonathan Glazer (2000)
Kis túlzással elég megnézni a film első öt percét és ha az bejön, jól fogsz szórakozni. Szóval az indítás:
Ray Winstone fürdőgatyában tikkad a napon. Megközelítőleg négy másodperces időközzel jönnek a következő megjegyzések: "Oh, igen. / Istenverte pokol. / Szétizzadok. / Megpirulok. / Megfőlök. / Megsülök. / Tikkadok. / Olyan ez, mint a szauna. / Egy kemence. / Tojást lehetne sütni a hasamon. / Ohh... / Ooh, ez tényleg forró. / Kiakasztó. / Félelmetes. / Fantasztikus. / Kibebaszottul / fantasztikus." De mit jártatom itt a kezem, mikor tessék. A zene se épp mindegy.
A klipek utáni rutinból, debütálásként, ez több mint kielégítő nyitány. Vicces, látványos, felpörget a zene, letaglóz és megalapozza a befogadását az ígért fergetegnek. Az egész estés film azonban jóval összetettebb műfaj a videoklipnél. Különlegesnek különleges, de a fergetegességhez sajnos nem elég kiegyensúlyozott. Glazer nagy erőssége egyértelműen az erős karakterábrázolás, ám a tapasztalatlansága (vagy a megalománia?) miatt mégis épp ez rondít bele a képbe. Ben Kingsley pszichopatája tényleg eszméletlen alakítás, de rátehénkedik a szegényes cselekményre. A rövid játékidő ellenére is sikerült elnagyolni a karaktere által betöltött szerepet. Illetve alternatív megközelítésben, nekem nem volt annyira érdekes, hogy ennyi idő elteljen vele, akármennyire is körülötte forog a fő szál. De ez már legyen az én bajom. Ennek ellenére végig kisgyerekként csüngtem a TV-n, annyira érdekesnek és újnak tűnik még ennyi idő után is. 7/10
Jonathan Glazer eszméletlen nagy tempóban gyártja a filmjeit (13 év alatt 3). Én a Birth-öt is szerettem, de az Under the Skin már látatlanban is kedvenc.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése