Una vita tranquilla

Egy csendes élet
Claudio Cupellini (2010)

A sok pozitív élmény után, most hajt a kíváncsiság az olaszok felé. Éppen rátaláltam pár elásott cikkre is, úgyhogy szerencsére lesz mit nézni. Cupellini ebben csak még jobban megerősített eme neo-maffia side story-val. Minden szempontból korrekt, közepes folyású, megfontolt és kifinomult darab. Pohárnok Gergely régi iskolás, abszolút tematikus, hideg színekkel dolgozó, szemet gyönyörködtető fényképezése már önmagában hatalmas tiszteletet érdemel. És ha már a részleteknél tartunk, én a zenét kicsit helyzetidegennek, túl modernnek találtam. Egy ritkábban használt klasszikus stílus, ami szép ívekkel dolgozik és határozottabb érzelmeket közvetít, jobban passzolt volna hozzá.
A német és olasz népek a mentalitásukban különbözőbbek nem is nagyon lehetnének. A lehető legkisebb, személyi szinten való találkozásuk, a két kultúra másfélesége alapból érdekes szituáció. A bűnös múlt fokozatos megismerésével együtt alaposan megfűszerezi az amúgy nem annyira eredeti témát. Kifejezetten nem válik emlékezetessé, de a jó színészi játéknak köszönhetően végig izgalmas marad. Szép munka.   7/10


Toni Servillora, hogy nem csaptak le még egyéb nemzetek rendezői?

Megjegyzések