45 Years
45 év
Andrew Haigh (2015)
Rém izgalmas, mondatom! Hát ki a tökömet érdekel egy 45. házassági évfordulóra készülő pár emocionális válsága? Miért nem halnak meg csak csöndben? Minek foglalkoznak még egyáltalán bármivel? Olvasgassanak, kössenek, pipázzanak meg zsörtölődjenek, ahogy minden öregnek illik, neme?
Hát persze, hogy nem! Mert ez itt kérem, 2015 egyik legszebb, legelegánsabb, legeredetibb alkotása. Kevés szóval és hibátlan színészi játékkal beszél egy nehezen feldolgozható érzelmi hullámvölgyről. A főszereplők korának megfelelően (~70) komótosan, kimérten alakul ki közös életük vélhetően legnagyobb kihívása. És persze fontos szerepet kap a demencia és/vagy a szenilitás is. Ráadásul mindez éppen akkor, amikor egymást, az együtt töltött idejüket készülnek ünnepelni.
Nem árt néha emlékeztetni az embert - és erre a célra ez talán az egyik legjobb film -, hogy a nyugdíjasok nem csak a boltban sorban álló türelmetlenkedő, önző roncsok. Ők ugyanolyan emberek, mint mi, csak idősebb testben. Az már egy más kérdés, hogy a társadalom különböző rétegeiben hogyan torzulnak el szerencsétlenül. Ritkán szoktam mondani, de szerintem ez egy fontos film. Fontos, mert kiegyensúlyozottságát és hibátlanságát felhasználva, olyan témáról beszél, ami általában elkerüli a nagy vászont. Innen, a 10 millió szerencsétlen országából nézve ráadásul egész más megvilágításba is kerül. Bizony, meg lehet öregedni méltósággal is és vannak olyan helyek a világban, ahol megengedhetik maguknak emberek, hogy még nyugdíjas életük derekán is szerelmi ügyekkel bajlódjanak. Sajnos ez így lealacsonyítóan hangzik, mert a történet egyáltalán nem erről szól, de nem véletlenül mondom, lenne mit tanulni belőle. Én mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg ezt a filmet, mert nagyon megéri. 8/10
Andrew Haigh (2015)
Rém izgalmas, mondatom! Hát ki a tökömet érdekel egy 45. házassági évfordulóra készülő pár emocionális válsága? Miért nem halnak meg csak csöndben? Minek foglalkoznak még egyáltalán bármivel? Olvasgassanak, kössenek, pipázzanak meg zsörtölődjenek, ahogy minden öregnek illik, neme?
Hát persze, hogy nem! Mert ez itt kérem, 2015 egyik legszebb, legelegánsabb, legeredetibb alkotása. Kevés szóval és hibátlan színészi játékkal beszél egy nehezen feldolgozható érzelmi hullámvölgyről. A főszereplők korának megfelelően (~70) komótosan, kimérten alakul ki közös életük vélhetően legnagyobb kihívása. És persze fontos szerepet kap a demencia és/vagy a szenilitás is. Ráadásul mindez éppen akkor, amikor egymást, az együtt töltött idejüket készülnek ünnepelni.
Nem árt néha emlékeztetni az embert - és erre a célra ez talán az egyik legjobb film -, hogy a nyugdíjasok nem csak a boltban sorban álló türelmetlenkedő, önző roncsok. Ők ugyanolyan emberek, mint mi, csak idősebb testben. Az már egy más kérdés, hogy a társadalom különböző rétegeiben hogyan torzulnak el szerencsétlenül. Ritkán szoktam mondani, de szerintem ez egy fontos film. Fontos, mert kiegyensúlyozottságát és hibátlanságát felhasználva, olyan témáról beszél, ami általában elkerüli a nagy vászont. Innen, a 10 millió szerencsétlen országából nézve ráadásul egész más megvilágításba is kerül. Bizony, meg lehet öregedni méltósággal is és vannak olyan helyek a világban, ahol megengedhetik maguknak emberek, hogy még nyugdíjas életük derekán is szerelmi ügyekkel bajlódjanak. Sajnos ez így lealacsonyítóan hangzik, mert a történet egyáltalán nem erről szól, de nem véletlenül mondom, lenne mit tanulni belőle. Én mindenkit arra bíztatok, hogy nézze meg ezt a filmet, mert nagyon megéri. 8/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése