Song of the Sea

A tenger dala
Tomm Moore (2014)

Ó jaj. Nehéz nem áradozva beszélni egy ilyen végtelenül cuki filmről. Még most is, hogy pár nappal később eszembe ötlik, érzem ahogy elszorul a torkom. Az nem elég kifejező szó, hogy könnyfakasztó. Igazából bömbölni lenne kedve az embernek, annyira melegen megható és jószívű. Csöpögősségről szó sincs, ez egy olyan kerek, sallangmentesen a lényegre koncentráló, az emberi jóságot propagáló mese, amiben hiába keressük a hibát. Zeneileg egységes és a történet ívéhez szorosan tapadva támogatja a közölni kívánt érzelmeket. A rajzok pedig, hát magukért beszélnek. Nemcsak kitalálták ezt az egyedi stílust maguknak, hanem egyből mesteri szintre emelték. Nincs olyan kocka amire ne lenne öröm ránézni. Minden beállítás egyensúlyban van, szemet gyönyörködtetően színes és fantáziadús, szóval egyszerűen csodálatos. Nem tudom megmondani, hogy mikor láttam ilyen egyértelműen tökéletes mesét*. Úgy érzem, sokkal szebb lett a világ attól, hogy ezt láthattam.   9/10

*Az utolsó Miyazakit nem mondanám mesének.