Mandariinid
Mandarinok
Zaza Urushadze (2013)
Háborús filmet pátosz nélkül, kellően mélyre és emberi módon, tehát nem behízelegve, nem okoskodva, nem zavaróan didaktikusra csinálni, az egyik legnehezebb vállalkozás. Ugyanakkor, nem lehetetlen. A Mandarinoknak annak ellenére sikerül a legtöbb buktatón túllendülnie, illetve elkerülnie őket, hogy tulajdonképpen teljesen szokványos megközelítése a témának. Annyiban azért különbözik a nagyon bőven kitárgyalt háborús történetektől, hogy egy olyan háborúról beszél, amiről a világ nagy része megközelítőleg semmit nem tud. Mivel magáról a kacskaringós történelmi múlttal rendelkező ex-szovjet tagállamok szinte teljesen kiesnek a nyugati társadalom érdeklődési köréből, az ott élő emberekről se tudunk túl sokat.
Ha másért nem, már csak azért is érdemes megnézni, mert grúz, észt, csecsen emberekről szól. Tegyük félre az előítéleteinket, mert a tanulsága a filmnek éppen az, hogy nyilvánvalóvá tegyék, egyéni távlatoknál szélesebb körben gondolkodni, kizárólag előítéletekkel lehet. Egymásnak feszülnek a három különböző helyről érkező, három különböző okból a társadalom három különböző szegletébe kirekesztett nézetek és megmutatják, hogy akárhogy is csavarjuk, közelről nézve semmi értelme a háborúskodásnak. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy van e értelme egyáltalán nem közelről vizsgálni, mikor az ember az életben csupán emberi kapcsolatokban létezik, ezek alakítják az életét. A háború, a különböző világnézetek, az önző érdekek lerombolnak mindent, az elfogadás pedig mindig a nehezebb út.
Oscar jelölés ide vagy oda, elég gyér visszhangja volt a filmnek. Ebben biztosan közrejátszik az általánosan oroszellenes nyugati közhangulat, de maga az előadás is tehet róla. Egyszerű, de szép és lényegre törő a fényképezés, ami nosztalgikussá teszi. A tempó is kicsit papás, nyugdíjas, a radikalitás bárminemű megjelenése igen távol áll a filmtől. Ugyanakkor, attól, hogy nem vállal nagyot és formailag is konvencionális, a mondanivalója teljes mértékben helyeslendő. Kellemesen keserédes hangulatú, egyetemesen jószívű és jó szándékú történet az univerzális emberi értékekről. Nézzétek! 6/10
Zaza Urushadze (2013)
Háborús filmet pátosz nélkül, kellően mélyre és emberi módon, tehát nem behízelegve, nem okoskodva, nem zavaróan didaktikusra csinálni, az egyik legnehezebb vállalkozás. Ugyanakkor, nem lehetetlen. A Mandarinoknak annak ellenére sikerül a legtöbb buktatón túllendülnie, illetve elkerülnie őket, hogy tulajdonképpen teljesen szokványos megközelítése a témának. Annyiban azért különbözik a nagyon bőven kitárgyalt háborús történetektől, hogy egy olyan háborúról beszél, amiről a világ nagy része megközelítőleg semmit nem tud. Mivel magáról a kacskaringós történelmi múlttal rendelkező ex-szovjet tagállamok szinte teljesen kiesnek a nyugati társadalom érdeklődési köréből, az ott élő emberekről se tudunk túl sokat.
Ha másért nem, már csak azért is érdemes megnézni, mert grúz, észt, csecsen emberekről szól. Tegyük félre az előítéleteinket, mert a tanulsága a filmnek éppen az, hogy nyilvánvalóvá tegyék, egyéni távlatoknál szélesebb körben gondolkodni, kizárólag előítéletekkel lehet. Egymásnak feszülnek a három különböző helyről érkező, három különböző okból a társadalom három különböző szegletébe kirekesztett nézetek és megmutatják, hogy akárhogy is csavarjuk, közelről nézve semmi értelme a háborúskodásnak. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy van e értelme egyáltalán nem közelről vizsgálni, mikor az ember az életben csupán emberi kapcsolatokban létezik, ezek alakítják az életét. A háború, a különböző világnézetek, az önző érdekek lerombolnak mindent, az elfogadás pedig mindig a nehezebb út.
Oscar jelölés ide vagy oda, elég gyér visszhangja volt a filmnek. Ebben biztosan közrejátszik az általánosan oroszellenes nyugati közhangulat, de maga az előadás is tehet róla. Egyszerű, de szép és lényegre törő a fényképezés, ami nosztalgikussá teszi. A tempó is kicsit papás, nyugdíjas, a radikalitás bárminemű megjelenése igen távol áll a filmtől. Ugyanakkor, attól, hogy nem vállal nagyot és formailag is konvencionális, a mondanivalója teljes mértékben helyeslendő. Kellemesen keserédes hangulatú, egyetemesen jószívű és jó szándékú történet az univerzális emberi értékekről. Nézzétek! 6/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése