2016. április 13.

Una pura formalità

Puszta formalitás
Giuseppe Tornatore (1994)

Remek történet, egyben előfutára a nagy leleplezésre játszó filmeknek, megelőzve ezzel a korát egy picivel. A bökkenő csupán az, hogy filmként közel se makulátlan. Lötyög a játékidőben a cselekmény, és bár ezzel a két nagy névvel adták el anno, se Polansky, se Depardieu játéka nem tudja igazán belendíteni. Persze ez nem csak az ő hibájuk, a forgatókönyv és a rendezés számlájára írható, hogy többször újraindítja nulláról a beszélgetést, és ezzel mindig visszalöki a nézőt a kezdetekhez, tulajdonképpen bármilyen fontos, magyarázható ok nélkül. A feszültség mindig elvész, az unalom egyre nő, és így a végére a katarzis is elmarad. Egyetlen hosszú párbeszédben végigvezetve működött volna igazán, akár jó fél órával rövidebben. Mindenesetre kétség kívül érdekes látnivaló és jó tudni, hogy már az overrated Usual Suspects előtt ellőtte valaki a puskaport. Ráadásul hatásvadászat nélkül.   6/10


Egyébként az anyag alkalmas lenne újravágásra, ugyanitt lelkes amatőrt keresnék, aki megcsinálja.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése