Pretty in Pink

Álmodj rózsaszínt
Howard Deutch (1986)

A nagy cukiságáradatban hajlamos az ember elfelejteni, hogy John Hughes sem tévedhetetlen. Közel sem. Főleg ha nem saját rendezésről van szó. Félreértés ne essék, amit ebben a filmben látunk, az messze sokkal jobb korrajz a tinifilmek javánál. Ebből a szempontból egyszerűen képtelen hibázni. Az awkward szituációk, a hülye arcot vágó színészek még így is simán elviszik a hátán a filmet, pedig az arányok eléggé elcsúsztak benne. Rengeteg idő megy el Duckie rettenetesen idegesítő hülyeségeire és sajnos egy megvilágosodáson kívül több nincs is ebben a karakterben, szóval elég felesleges. Probléma az is, hogy a zenék ugyan szokásosan jók, de sajnos nincsenek eléggé kihasználva. Viszont a legeslegnagyobb gond, hogy ütemtelen, ritmustalan a rendezés. Benne van nagyjából minden, amitől csodálatos lehetne, de amire több idő kellene az szűkre szabott, a gegek meg céltalanul zabálják a játékidőt. Szóval a baj az, hogy vígjátéknak álcázták, mivel a története alapján inkább könnyed drámának mondanám. Jobb lett volna, ha Howard Deutch-ot is értesítik erről, mert valószínűleg ő az, aki félreértelmezte Hughes írását.   6/10