Rolling Thunder

Mennydörgés
John Flynn (1977)

Jó kis film ez. Érdekes. Elsősorban azért, mert ma ilyen B-filmek már nem készülnek. Középpontban a rejtélyes hős áll, egy sokat megélt, szótlan ember. Senki sem tudja milyen borzalmakat kellett átélnie, de az sokat elmond, hogy látszólag nem érinti meg, hogy a fiát nem látja felnőni és hogy a feleségét időközben elszerették. Cselekedetei nincsenek magyarázva, pedig morálisan erősen megkérdőjelezhetőek. Egy félig antihősről van tehát szó, akire azért lehet felnézni, mert sokat megélt és nagyon kemény lett. A kisfiúk kedvence. Egy kifejtetlen rejtély, akiről ha egy picivel többet megtudnánk, már nem is lenne olyan érdekes. (Bár, bizonyára mindenki ilyenné válna, ha a helyében lenne.)

Ám ameddig itt van velünk, addig minden más mellékes. A nők csak csatlósok és a szexualitás megtestesítői. Nem is szimbolizálhatná ezt jobban más, mint az a tény, hogy a melltartó a film által közvetített világban megszűnt létezni. A film egészében építgetik a szépségkirálynővel való kapcsolatát, aztán végül sehova se fut ki, arra már nincs idő kitérni. Meg másra se. Leszámolás van, megtörtént az akció, vége a filmnek. Összességében mégse tűnik összecsapottnak, csak kevésbé kidolgozottnak. Egy amolyan Rambo előfutárnak, alacsony költségvetéssel. Vagy lehet akár egy törpe Apokalipszis most után is, ha úgy tetszik. Mert ez is ugyanarról szól, mint minden vietnami háború után készült film. A zsigeri, érzelmektől megfosztott, kíméletlenül üres életről. És ez azért elég jól átjön.   6/10

+ William Devane arca elképesztő.
± Bájosan flawed a színjátszás (nem bírok kitalálni erre értelmes magyar szót), karakteresek az arcok és egyből magukért beszélnek, de játszani, na azt nem tudnak.
+ A filmben minden, a jó értelemben vetten hétköznapi. Ez ered a B-filmes alacsony költségvetésből, de sajnos nem minden tekintetben előny ez:
– A fényképezés nem csak ötlettelen, de gyatra a bevilágítás is.
– A helyszínek semmiféle hangulatot nem kölcsönöznek, csak úgy vannak.