The Conversation

Magánbeszélgetés
Francis Ford Coppola (1974)

Coppola a Keresztapa első két része között ezzel a filmmel töltötte el drága idejét, és láthatjuk, nem hiába (mint pl. a borzalmas Outsiders esetében). Már egyből az elején paranoid és feszült hangulattal töri le a nézőt, amit aztán kíméletlen módon a legvégéig fenn is tart. Tenyérbemászó módon önfejű, magának való zsenit játszik a főszerepben Gene Hackman, ez nagyban segít, hogy végig mi is gyanúval figyeljünk minden mozzanatot és elidegenítve tudjunk véleményt alkotni a történtekről. Persze Coppolának éppen ez volt a célja és ezáltal annyira hatásos az antiszociálissá válás veszélyeire való felhívás.

– Egy technikai szakember ne üsse bele az orrát a világ dolgaiba.
– A nagyok játszmájába nem szabad belekérdezni.
– Ahol sok pénz van, ott mindig lesznek mocskos dolgok.
– Ha nincs melletted senki, aki könnyít a terheden, a lelked el fog kárhozni.
– Barátok nélkül, bármit is csinálsz az életben, elveszett ember vagy.

Bármennyi ilyen okosságot össze lehetne írni erről a filmről. Szótlanságával, a maga egyszerű, de határozott és ütős történetével, látszólag érzelemmentes és inkább politikai fennhangot sugall. Közben igazából nagyon is érzelmes, mert épp az érzelmi sivárság kegyetlenségét kapjuk meg kíméletlenül. Kriminek kiváló, túlzásoktól mentes, összeesküvés-kedvelőknek pedig külön finom csemege. Másodszorra érik be igazán, ezt szinte biztosan érzem.   8/10