Blair Witch
Adam Wingard (2016)
Minek? Korszakalkotó, műfajteremtő filmnek folytatást, vajon minek?
Akárhogy is nézzük (szeretjük vagy nem), a Blair Witch Project váratlanul érte a filmes világot. Egy hatalmas rést tömött be, de azonnal. "Mégis, hogy lehet, hogy eddig erre senki nem gondolt?" Tette fel a kérdést mindenki. De a nagy ütőkártyája igazából az volt, hogy azt a rést nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem teljesen szivárgásmentesen tömte be. Magyarán az újító szándék mellett a kivitelezés is kiválóan sikerült. Azóta ha kell, ha nem, özönlenek a found footage filmek. És mégis, ezt az egyet kivéve, mindegyik (tényleg mindegyik) hemzseg a logikai buktatótól és/vagy erőletettnek hat, mert nehezen lehet összeegyeztetni a történettel, következetlenül, hanyagul használják a rendelkezésre álló eszközöket, stb. Leegyszerűsítve, minden próbálkozás egyetlen tényezőn úszik el. Ezt kiküszöbölendő, a készítőknek minden jelenet forgatása/kiötlése után fel kéne tenni egy egyszerű kérdést: Maradéktalanul beleillik a found footage koncepcióba? Ha igen, akkor tovább lehet lépni, ha nem, akkor a végső terméket ugyanúgy le fogja sajnálni a szakma java, még akkor is, ha nézhető a végtermék. (Pl. ha sikerül elterelni a figyelmet más terület feltupírozásával, like Chronicle.)
Szóval azzal, hogy az első és az egyetlen igazán jó found footage filmhez Adam Wingardék folytatást akartak csinálni, ráadásul ugyanabban a műfajban, gyakorlatilag teljesen minimalizálták a sikerességük esélyét. Ennek megfelelően a found footage koncepció erőletettnek hat, nem is használják következetesen és mindezzel együtt kilóg a lóláb, hogy ilyen-olyan ötletekkel próbálják elfedni a hiányosságaikat (modern technikai eszközök, sok szereplő, stb.). A szereplőket nincs idő megismerni, a színészek mindegyike nulla karizmával rendelkezik és ötlettelenül játszik. Igaz nem is volt miből kihozni emlékezetes alakítást, hiszen a cselekedeteik alapján minden egyes szereplő egy hülye, agyatlan bot. Fájó, hogy olyan olcsó trükkökkel próbálnak kicsikarni reakciókat belőlünk, hogy a kép folyamatosan félre van tájolva (mert a sötétből ugye bármikor jöhet valami ijesztő), illetve a fénycsóvával feszt ugyanezt játsszák, ami egyből négyzetre emeli ennek a bosszantási faktorát. Most sem sikerül megértenem, hogy miért kell egy erdőben fél kilóméterre elmenni azért, hogy fát tudjanak gyűjteni, illetve az összes többi okot se tudom megérteni, amiért mindig szét kell válniuk. Túl sok ember, túl sok helyszín, zavaros miértek, zavaros szándékok és még sorolhatnám sokáig. Nehezen működget, de ha nem akarjuk fejtegetni, akkor azért kellően ki tudja kapcsolni az embert. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy amikor komolyra fordul, azért van jó pár hatásos pillanata. Összességen azonban ez egy teljesen felesleges film és szerintem nem is érdemes megnézni. 5/10
– A lány csúnyán megvágta a lábát, bekötik, ezt kísérendő folyamatosan ilyen cuppogó, nyáladzó hangokat hallunk. Rohadt vicces, ha felfigyel rá az ember. Az viszont már nem annyira, hogy ebből később megpróbálnak kihozni valami szálat a történetben, de aztán semmi se lesz belőle.
– Bárcsak léteznének olyan akkumulátorok, amilyenek itt használnak.
+ Gyönyörű a fehér fényű ledek csóvája az esőben @ night.
Minek? Korszakalkotó, műfajteremtő filmnek folytatást, vajon minek?
Akárhogy is nézzük (szeretjük vagy nem), a Blair Witch Project váratlanul érte a filmes világot. Egy hatalmas rést tömött be, de azonnal. "Mégis, hogy lehet, hogy eddig erre senki nem gondolt?" Tette fel a kérdést mindenki. De a nagy ütőkártyája igazából az volt, hogy azt a rést nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem teljesen szivárgásmentesen tömte be. Magyarán az újító szándék mellett a kivitelezés is kiválóan sikerült. Azóta ha kell, ha nem, özönlenek a found footage filmek. És mégis, ezt az egyet kivéve, mindegyik (tényleg mindegyik) hemzseg a logikai buktatótól és/vagy erőletettnek hat, mert nehezen lehet összeegyeztetni a történettel, következetlenül, hanyagul használják a rendelkezésre álló eszközöket, stb. Leegyszerűsítve, minden próbálkozás egyetlen tényezőn úszik el. Ezt kiküszöbölendő, a készítőknek minden jelenet forgatása/kiötlése után fel kéne tenni egy egyszerű kérdést: Maradéktalanul beleillik a found footage koncepcióba? Ha igen, akkor tovább lehet lépni, ha nem, akkor a végső terméket ugyanúgy le fogja sajnálni a szakma java, még akkor is, ha nézhető a végtermék. (Pl. ha sikerül elterelni a figyelmet más terület feltupírozásával, like Chronicle.)
Szóval azzal, hogy az első és az egyetlen igazán jó found footage filmhez Adam Wingardék folytatást akartak csinálni, ráadásul ugyanabban a műfajban, gyakorlatilag teljesen minimalizálták a sikerességük esélyét. Ennek megfelelően a found footage koncepció erőletettnek hat, nem is használják következetesen és mindezzel együtt kilóg a lóláb, hogy ilyen-olyan ötletekkel próbálják elfedni a hiányosságaikat (modern technikai eszközök, sok szereplő, stb.). A szereplőket nincs idő megismerni, a színészek mindegyike nulla karizmával rendelkezik és ötlettelenül játszik. Igaz nem is volt miből kihozni emlékezetes alakítást, hiszen a cselekedeteik alapján minden egyes szereplő egy hülye, agyatlan bot. Fájó, hogy olyan olcsó trükkökkel próbálnak kicsikarni reakciókat belőlünk, hogy a kép folyamatosan félre van tájolva (mert a sötétből ugye bármikor jöhet valami ijesztő), illetve a fénycsóvával feszt ugyanezt játsszák, ami egyből négyzetre emeli ennek a bosszantási faktorát. Most sem sikerül megértenem, hogy miért kell egy erdőben fél kilóméterre elmenni azért, hogy fát tudjanak gyűjteni, illetve az összes többi okot se tudom megérteni, amiért mindig szét kell válniuk. Túl sok ember, túl sok helyszín, zavaros miértek, zavaros szándékok és még sorolhatnám sokáig. Nehezen működget, de ha nem akarjuk fejtegetni, akkor azért kellően ki tudja kapcsolni az embert. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy amikor komolyra fordul, azért van jó pár hatásos pillanata. Összességen azonban ez egy teljesen felesleges film és szerintem nem is érdemes megnézni. 5/10
– A lány csúnyán megvágta a lábát, bekötik, ezt kísérendő folyamatosan ilyen cuppogó, nyáladzó hangokat hallunk. Rohadt vicces, ha felfigyel rá az ember. Az viszont már nem annyira, hogy ebből később megpróbálnak kihozni valami szálat a történetben, de aztán semmi se lesz belőle.
– Bárcsak léteznének olyan akkumulátorok, amilyenek itt használnak.
+ Gyönyörű a fehér fényű ledek csóvája az esőben @ night.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése