Celeste & Jesse Forever
Celeste és Jesse mindörökre
Lee Toland Krieger (2012)
Bár végül szerencsére a legfontosabb szempontot, vagyis a történet lezárásását illetően nem lő mellé, mert helyén van a szíve és helyeslendő konklúziókat von le. Ám az egész élményt, a történetet és elsősorban a főszereplő(k) fejlődését tekintve nem valami rózsás a helyzet, ha eme könnyed dramedy értékelését próbálom egy kicsit taglalgatni. Ezt szépen jellemzi például, hogy a lezárás után van még egy teljesen feleseges jelenet, amiből kiderül, hogy főhősnőnk annyira túl tudott lépni önmagán (a bemutatott eseményekből tanulván), hogy már nem is tolakodik bármely tetszőleges, kibírhatatlan sorban töltendő percben minden egyes ember elé. Azért fájdalmas ez, mert alapból egy olyan tulajdonságát jelöli meg a főszereplőnknek, ami egy nyilvánvaló túlzásra épül és vígjátékelemként működik csak. Ebből tanulságot levonni, hát elég gyenge húzás.
Ennél nagyobb gond, hogy a film első szakaszában teljesen egyenlőként kezeli Celeste és Jesse karakterét. Megközelítőleg ugyanannyi időt töltenek a képen és ugyanúgy kapunk mindkettejük saját, egymástól távol töltött idejéből is valamennyit. Aztán amikor kezd kialakulni a történet igazi konfliktusa, Jesse eltűnik és csak akkor látjuk, amikor épp Celeste-tel találkozik. Jesse új párjának kiléte egy nagy rejtély. Veronica-ról annyit tudunk meg, hogy szép és más mint Celeste. Celeste nézőpontjából ez rendben van, hiszen ő is ennyit tud, de Jesse őrlődését folyamatosan a képen tartják és így nem tudjuk meg, hogy miért is szenved annyirán. Lehet, hogy a készítők/írók fejében ezek a karakterek összeállt, élő emberek voltak, de ezt elfelejtették kellően, pontosan, arányosan, alaposan bemutatni nekünk. Gondom volt még ezen kívül, hogy főleg az elején, túl sok felesleges kört fut le, amit minden egyes ilyen film ugyanúgy lefut. Elég veszedelmes és fárasztó a humora és tulajdonképpen elég sematikus is, úgyhogy azon kívül, hogy nem nézi teljesen hülyének a nézőjét, elég középszerű és átlagos filmecske. 5/10
Lee Toland Krieger (2012)
Bár végül szerencsére a legfontosabb szempontot, vagyis a történet lezárásását illetően nem lő mellé, mert helyén van a szíve és helyeslendő konklúziókat von le. Ám az egész élményt, a történetet és elsősorban a főszereplő(k) fejlődését tekintve nem valami rózsás a helyzet, ha eme könnyed dramedy értékelését próbálom egy kicsit taglalgatni. Ezt szépen jellemzi például, hogy a lezárás után van még egy teljesen feleseges jelenet, amiből kiderül, hogy főhősnőnk annyira túl tudott lépni önmagán (a bemutatott eseményekből tanulván), hogy már nem is tolakodik bármely tetszőleges, kibírhatatlan sorban töltendő percben minden egyes ember elé. Azért fájdalmas ez, mert alapból egy olyan tulajdonságát jelöli meg a főszereplőnknek, ami egy nyilvánvaló túlzásra épül és vígjátékelemként működik csak. Ebből tanulságot levonni, hát elég gyenge húzás.
Ennél nagyobb gond, hogy a film első szakaszában teljesen egyenlőként kezeli Celeste és Jesse karakterét. Megközelítőleg ugyanannyi időt töltenek a képen és ugyanúgy kapunk mindkettejük saját, egymástól távol töltött idejéből is valamennyit. Aztán amikor kezd kialakulni a történet igazi konfliktusa, Jesse eltűnik és csak akkor látjuk, amikor épp Celeste-tel találkozik. Jesse új párjának kiléte egy nagy rejtély. Veronica-ról annyit tudunk meg, hogy szép és más mint Celeste. Celeste nézőpontjából ez rendben van, hiszen ő is ennyit tud, de Jesse őrlődését folyamatosan a képen tartják és így nem tudjuk meg, hogy miért is szenved annyirán. Lehet, hogy a készítők/írók fejében ezek a karakterek összeállt, élő emberek voltak, de ezt elfelejtették kellően, pontosan, arányosan, alaposan bemutatni nekünk. Gondom volt még ezen kívül, hogy főleg az elején, túl sok felesleges kört fut le, amit minden egyes ilyen film ugyanúgy lefut. Elég veszedelmes és fárasztó a humora és tulajdonképpen elég sematikus is, úgyhogy azon kívül, hogy nem nézi teljesen hülyének a nézőjét, elég középszerű és átlagos filmecske. 5/10
Megjegyzések
Megjegyzés küldése