Az ötödik pecsét

Fábri Zoltán (1976)

A korához és az akkori magyar filmes berögzültségek bosszantó trendjeihez képest, egészen kiemelkedő produkció. Teátrális és elragadtatott a színészi játék, ezt sose kedveltem, de mégis kiválóan működik. A szemben álló felek, az álláspontjaik, a részletesen elbeszélt hátterük, az általuk lejátszott vita vezetésének íve és annak sarokpontjai, mind egy kikezdhetetlen történethez kapcsolódnak. A történelembe illesztve is kiválóan megállja a helyét, illetve időtlennek is mondható, mert végeredményben az emberi természetről beszél és olyan társadalmi problémákról, melyek valamilyen szinten mindig jelen lesznek és sosem vesztik el aktuálitásukat. Az első kocsmai beszélgetés sziporkázóan üde, utána némileg furcsán hat az erősen szerkesztett montázs, de végül ez is ügyesen épül be a nagyobb képbe, amit a grandiózus lezárás jogosan indikál. Egyértelműen felér a híréhez, instant kedvenc, örökérvényű klasszikus, stb. Csodálatos!   8/10