2017. szeptember 27.

Spider-Man: Homecoming

Pókember: Hazatérés
Jon Watts (2017)

Mivelhogy ez egy tovább finomított arányokkal rendelkező, szimpatikus témát feldolgozó, de kizárólag a bevált sémákat alkalmazó tucattermék, képtelenség lelkesedni érte. Hány, de hány rohadt eredettörténetet tolnak még le a torkunkon? Hányszor kell még rebootolni szegény pókembert? Hányszor fogják még fantázia nélkül meglovagolni szegény John Hughes örökségét? Ellentmondásos, hogy a történetét illetően próbál emberi és kis léptékű maradni, de a részletekben meg rettenetesen elrugaszkodott és valószerűtlen. Pl. mik ezek a deus ex kütyük? Ja, hogy ennyi pénzből csak egy rohadt lyukas sztorit tudnak összekalapálni, amit ezekkel foltoznak ki? Vagy miért nincsenek a alkalmazva a fizika alaptörvényei? Esetleg azt gondolják, hogy ezek az erőltetett, kizárólag a kamerának tetszelgő, a film valóságában azonban teljesen irreleváns poénkodások nem lógnak majd ki?


Lehetne sorolni, de nem érdemli meg a figyelmet. Nem bánt senkit, el lehet kuncogni rajta, viszont a végső küzdelem idején én már majdnem elaludtam. Nem ezt vártam. De tudom, én vagyok a hülye, mert törvényszerű, hogy ilyennek kell lennie. Biznisz iz biznisz.   5/10

± Szintén visszás érzést kelt bennem, hogy végre láthattam egy kicsit a mindig csodálatos Marisa Tomei-t, de hát tényleg csak nagyon kicsit.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése